MÁRCIUS IDUSÁN
2002. 03. 15., 13:49

Ünnepre készülünk, s velünk együtt ünnepel maga a Természet is. Fakadnak a rügyek, s új életre kel fű, fa, virág. Ablakomon kitekintve a zöld és a sárga megannyi árnyalata ajánlja fel magát befogadásra. Mindegyik más, de mégis egyként tanúsítják a Tavasz, a megújulás elérkeztét.
Nemzeti ünnepünk számomra ugyanezt a tartalmat hordozza. Az eltérő törekvések egymás mellé rendezgetését, egy a nemzet megmaradását és újraéledését előmozdító közös cél érdekében. Hiszen Moháccsal a nemzet önfenntartási ösztöne Erdély fellegvárába vonult át, s e vár lakói váltották tettre történelmi hivatástudatát. A tiszántúli protestantizmus a hazai nyelv használatát hozta magával, a nyugati katolicizmus ennek ellenhatásaként tudatos magyarosodást indított el a Dunántúlon. A táj, a faj, a felekezet folyamatos hánytorgatásával a tiszta magyarság kritériumát akartuk megállapítani. Ez a szellemi és művelődésbeli egyesülés volt a feltétele és alapvetése a reformkor egész történelmének. Széchenyi vajúdó lelkiismeretessége, szintetikus problémalátása mentette meg a magyar reform-munkát, vagy inkább igényt attól, hogy az egész a politikum útjára térjen. De az országépítéshez hiányoztak az eszközei, s talán a végleges elszántsága is. A polgárság a reformkor által 1848-ban nyerte el ismét igazi hazáját, s Deák Ferenc irányításával lett ismét otthonukká.
A Kárpát-medencében élő népek hagyományának, kultúrájának kölcsönös elfogadásával, a pénzügyi, honvédelmi és diplomáciai érdekek közös megjelenítésével. Mondjuk ki bátran a Közép-Európai Unió megteremtésével. Mindezt az eltérő nemzeti álláspontok körültekintő egymás mellé rendelése, a kiegyezés tette lehetővé. Fogadjuk el, hogy történelmi küldetésünk szerint – ha tetszik, ha nem – ezen a vidéken nem lehetünk más, mint kapocs kelet és nyugat között. Feladatunk hát, hogy ismét Európa szerves részévé váljunk. Tudatosan őrizzük szívünkben, hogy ezen a tájon mi, magyarok lettünk a nép, mi teremtettünk szorgos munkával szálláshelyből hont, otthont. A sikeres építkezés feltétele nem a megosztottság, hanem a szellemi és művelődésbeli egyesülés, nyelvünk és kultúránk megőrzése az egységesülő Európa keretein belül. Ez tehát a mi tavaszi ünnepünk üzenete, s jövőbeni sikerességünk záloga.