A VÍZ
2002. 03. 17., 13:48

Megszokott mozdulattal tekerünk egyet a csapon, s már folyik is. S ha netalán az előbbi mozdulatunk nyomán csak hörgő hangot hallunk a víz csobogása helyett, máris méltatlankodunk. Türelmetlenné válunk, mert mosni, főzni, takarítani szeretnénk, jó esetben szomjunkat oltani. Tíz évvel ezelőtt még sokan voltak olyanok, akik a dinnyét és a sört is a folyó csapvízben hűtötték. Szinte ingyen jutottunk hozzá. Nem volt értéke az egészséges ivóvíznek. Ma már van, mert jól megkérik az árát. Az emelkedő díjak meghozták a takarékoskodás kényszerét. Fele annyit fogyasztunk, mint egy évtizeddel ezelőtt. S ezzel együtt fele annyit szennyezünk, használunk el. Mert hogy elhasználjuk, mosó- és tisztítószerekkel szennyezzük. Majd költséges módszerekkel tisztítgatjuk, s visszaengedjük a természetbe. Nem tisztán, csak tisztítottan. No persze még ez sem általános. Még nálunk sem, ahol a város csatornázottsága közel százszázalékos. Van, aki még nem kötött rá a hálózatra, mert sokallja a csatornadíjat. Rossz hírem van, már nem sokáig halogathatják. S egyben ez a jó hírem is, hiszen nem engedhetik vissza a természetbe szennyvizüket tisztítatlanul. Milliárdokat költöttünk csatornára és a szennyvíztisztító modernizálására azért, hogy az alattunk lévő karsztvízbázist, háromszázezer ember ivóvízkészletét megőrizzük a jövő nemzedék számára.
Lassan újra meg kell, hogy értsük: a víz közösségi kincs. Életben maradásunk alapfeltétele. Különösen vonatkozik ez az édesvízkészletekre. Földünk szerves egészet alkot, rendszerként működik, s valami megváltozott ebben a rendszerben. Folyók, tavak száradnak ki, mind nagyobb térségek sivatagosodnak el. Ugyanakkor a globális éghajlati változás miatt észrevehetően emelkedik a tengerek vízszintje. Hamarosan tengerparti városokat önthet el az áradat. A környezetszennyezés miatt pusztulnak a korallok, az erdőirtás miatt rohamosan zsugorodnak az esőerdők. Az emberi tevékenység hatására naponta tűnnek el újabb folyók a Földről. Korábban nem ismert betegségek bukkannak fel, illetve leküzdöttnek hitt kórok szedik újra áldozataikat. Több mint egymilliárd ember nem jut naponta tiszta vízhez, s csak emiatt évente harmincmillióan halnak meg. Húsz éven belül a víz nélkül maradók száma meghaladja majd a hárommilliárdot. A jelzett folyamatok lassításában nekünk is szerepet kell vállalni, mert ha ezt elszabotáljuk, úgy gyermekeink jövőjét hagyjuk veszendőbe menni.
Szemléletváltozásra van szükségünk a Földnek és a rajta található életnek a gondozásában, ha el akarjuk kerülni a gyötrő emberi nyomorúságot, és nem szándékozzuk visszavonhatatlanul megcsonkítani otthonunkat e bolygón. Meg kell értenünk, hogy felelősek vagyunk egymás iránt, de éppen úgy felelősek vagyunk a Természetért is. Helyre kell állítanunk az egyensúlyt az alapvető emberi szükségleteink kielégítéséhez elengedhetetlen erőforrások és a természeti életfenntartó rendszerek között. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a természeti rendszerek a saját érdekeik szerint fejlődnek tovább, és kifejezetten barátságtalanok lesznek az emberi élet szempontjából. Legalább tavasszal, a Természet megújulásának idején gondolkozzunk el e súlyos kérdésekről.
Néhány napja ünnepeltük a planetáris gondolkodás és a víz világnapját. Ezért is bír különös, s nem csak gazdasági jelentőséggel az a megállapodás, melynek nyomán a világ egyik legnagyobb víz- és szennyvíztisztító berendezéseket gyártó vállalkozása városunkban építi fel a negyven kutatómérnököt foglalkoztató fejlesztőbázisát. E beruházás lehetővé teszi számunkra, hogy személyes rossz szokásaink elhagyása mellett, a világ ivóvízkészletének megőrzésében és helyreállításában is szerepet vállalhassunk.