Mint sokan mások, én magam is késő éjszaka kerültem ágyba, így igen korainak hatott hajnalban a platánfákon lakó kis madárkáink ébresztője. Ez is azt jelenti viszont, hogy lassan-lassan megtisztulnak parkjaink és közterületeink. Elérkezett az igazi Tavasz még akkor is, hogyha csípősek a reggelek. A mozdulatlanságot felváltotta a kibontakozás és a Természet mozdulása magával hozza a kibontakozás általi megtisztulást. Növekedésnek indultak a levelek, bomlanak a színpompás virágok, s bármerre megyünk a városban, a tavasszal virágzó fáink sokasága mutatja szebbik arcát, és ezzel jobb kedvre derít mindannyiunkat. Mint mondottam, dalra fakadtak a madarak is, egyre korábban kelnek a Nappal, s egyre hamarabb késztetnek bennünket arra, hogy szembesüljünk a változásokkal. Emberi beavatkozásaink egy része viszont meghaladja a Természet öntisztító képességét. Tájsebek, szeméthegyek, bányagödrök. Meggondolatlan, felelőtlen emberi magatartásunk termékei. A tegnapi napon a Gerecse erdeit jártuk, s szembesültünk a hét végi autóverseny „áldásos” következményeivel. Szemetes zacskók, flakonok, sörös dobozok tonnaszámra. Talán összeszedik majd a héten, egy-két nap elegendő lehet hozzá. Talán nem. A látvány elszomorító, hiszen mind a mezőgazdasági területeket, mind az út menti fákat egyaránt ellepték a szakadozott zacskók, a kolbászzsíros szalvéták, hagymaszaggal.
Nem így van az évtizedes sebek és szennyeződések begyógyítása és eltávolítása esetében. Nem lehet egy-két nap alatt elvégezni a hosszú-hosszú évtizedek alatt végbement romboló munkának a helyrehozatalát. Csak a mi városunkban milliárdokra, és évtizedekre van szükség a kártételek felszámolására. Ha csak belegondolunk abba, hogy a régi szemétlerakónk tájba illesztése több mint százhetvenmillió forintba került, a korábbi, bánya által okozott sebeknek a gyógyítgatása csak az elmúlt esztendőben kettőszázmillió forintos állami hozzájárulást vett igénybe. S gondoljunk csak arra, hogy a néhány nappal ezelőtt elnyert támogatással harmincmillió forintot meghaladó költségvetéssel tudjuk majd rendbe tenni az alsógallai és a felsőgallai régi kőfejtőinket a tájba történő visszaillesztéssel, a veszélyes helyek rendbetételével azért, hogy gyermekeink számára biztonságosabbá váljék a környezet. Másrészt, pedig beilleszthessük a környezetbe. Visszaadhassuk azt a Természetnek, hogy az, kis növénykéivel megkapaszkodva újra begyógyítsa ezeket a csúnya sebeket. Elég csak arra gondolnunk, hogy évtizeddel ezelőtt egy vállalkozás a síkvölgypusztai állattartó telepre közel ezer tonna báriumsót helyezett el, amelynek megtörtént ugyan az átfejtése néhány évvel korábban, de a kármentesítés csak éppen ezekben a napokban zajlik, mintegy százötvenmillió forintot emésztve a közköltségvetésből. Az is igaz, hogy ezeknek a költségeknek csak egy töredék részét kell a mi helyi közösségünknek felvállalni, hiszen sikeresen tudtunk annak érdekében lépni, hogy a központi költségvetés, a központi környezetvédelem is felfigyeljen ezekre a gondjainkra. De még mindig van feladat, hiszen a volt cementgyárban csaknem ezer köbméternyi galvániszap vár eltávolításra. Mindez azt mutatja, hogy a Természet ugyan képes egy esztendő alatt megújulni, a Tél után nagyon gyorsan elkövetkezik a Tavasz, a kibontakozás, a kibontakozás általi megtisztulás, ugyanakkor az emberi beavatkozás következtében kialakult szennyeződések, tájsebek gyógyítása, megtisztítása hosszú időt vesz igénybe.
De van egy jó hírem is. Indul a szelektív gyűjtőszigetek telepítése a városban. A következő napokban egy-egy városrészben feltűnnek majd az új gyűjtőedények, és itt lesz a lehetőség arra, hogy saját, egyéni döntéseinkkel javítsunk a Természet megújulási, megtisztulási lehetőségein. Legyen így!
KIBONTAKOZÁSRA VÁRVA
2002. 03. 19., 13:47
