Magyarország államháztartásának állapota sokat javult a 2010-es kormányváltás óta, s kétségtelenül növekszik az ország gazdasági teljesítménye is, de ha tüzetesen megvizsgáljuk annak szerkezetét, akkor korántsem ünnepelhetjük felhőtlenül az elért eredményeket.
A növekedés motorjai – s ezt választókerületünkben is tapasztalhatjuk – elsősorban a külföldi tulajdonban lévő autóipari üzemek, s azok, ugyancsak többségében külföldi identitással rendelkező beszállítói. Örvendetes a jelenlétük, mert ha nem lennének itt, akkor a városi munkavállalóknak is legfeljebb a közmunka maradna, s a két város kasszája is kevesebb adóbevételt könyvelhetne el, mely negatívan érintené a települések üzemeltetési és fejlesztési feladatait is. Tehát fontos a termelékenységük javulása, valamint a foglalkoztatási helyzetet is javító kapacitásaik növekedése. Ugyanakkor ezek a termelő üzemek a világgazdaság aktuális helyzete szerint erősödnek és gyengülnek, vesznek fel és bocsátanak el munkavállalókat. Amennyiben ezeket a gyártási telephelyeket kivesszük az ország gazdasági teljesítményéből, akkor a belső fogyasztási igények mögött álló belgazdaságunk legjobb esetben is stagnáló szintet mutat.
Ha késik az uniós pályázatok kifizetése, vagy az időjárás közbeszól, abban az esetben romlik az építőipar és az agrárium teljesítménye is, mely már negatív trendet eredményezhet. Tehát nincs okunk győzelmi jelentéseket zengeni, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a növekedéshez szükséges feltételek jelentős részben megteremtődtek. A most következő években fog eldőlni, hogy képesek leszünk-e élni ezekkel a lehetőségekkel. Nem elegendő tehát az uniós források rendelkezésre bocsátásával, továbbá a duális szakképzés támogatásával a nemzetközi nagyipar növekedését elősegíteni. Már csak azért sem, mert annak gazdasági haszna csak részben forgatódik vissza a magyar gazdaságba, a nyereség jelentős részét hazaviszik a tulajdonosok. Mindez a bérek színvonalában is meglátszik. Az alacsony bérszínvonal csapdájából csak akkor tudunk kilépni, ha az export mellet, a belső piacaink is növekedésnek indulnak. Elemi érdekünk tehát a belső piacainkat kiszolgáló termelőkapacitások létesítése, a közmunka keretében létrejött munkahelyek ezek általi kiváltása, mert ennek elmulasztása valójában növelni fogja az ország gazdasági kiszolgáltatottságát, s a reálgazdasági folyamatok kormányzat általi befolyásolásának lehetőségét.
Mindezek figyelembe vételével, kiemelt figyelmet kell szentelni a hazai mikro- és kisvállalkozások működési feltételeinek javítására, valamint piacaik megalapozására. Néhány nappal ezelőtt Tata Város legnagyobb adófizetőivel találkoztam, akik legnagyobb mértékben járulnak hozzá a városüzemeltetési és városfejlesztési kiadásokhoz. Az önkormányzati feladat- és finanszírozási rendszer átalakításával még inkább felértékelődött a helyi adóbevételek nagysága, s ezzel együtt a helyi gazdaságok értékteremtő képessége. Ezért is mondtunk számukra köszönetet Michl József Polgármester úrral együtt.
