Bencsik: Kényes, de megkerülhetetlen kérdéssé vált a termelőszektorban tapasztalható bérszínvonal
Milyen kérdésben szólalt fel először a politikai évad kezdetén?
Ott folytattam, ahol júniusban abbahagytam. Az Európai Unió és Kanada között kötendő szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) kockázataira hívtam fel a figyelmet. Azokra a veszélyekre, amelyek minden magyar embert érintenek, és a fogyasztóvédelem, az egészséges környezethez való jog, a munkavállalói jogok, továbbá az ország génmódosított vetőmagoktól való mentességét biztosító szabályozások meggyengítésére irányulnak.
Júniusban az Országgyűlés elfogadta azt a módosító indítványát, miszerint a magyar kormánynak tiltakoznia kell abban az esetben, ha az Európai Unió vezetése a tagállamok jóváhagyó döntései előtt ideiglenesen hatályba kívánja léptetni a megállapodást.
Valóban, de közben felgyorsultak a folyamatok, az Európai Tanács már a közeli napokban tárgyalni kíván a szabadkereskedelmi megállapodás jóváhagyásáról és október végén, a kanadai miniszterelnök brüsszeli látogatása alatt alá is kívánják azt írni. A magyar kormányra nyomást gyakorolnak, hogy álljon el a vétótól. Súlyosabb kérdésnek tartom, mint a migrációt.
Ön már több alkalommal is kifejtette, hogy ezek a szabadkereskedelmi egyezmények valójában Magyarország szuverenitását veszélyeztetik.
Egyértelműen a globális nagyvállalatok érdekeit szolgálják, miközben szabad utat engednek a génmódosított növények európai elterjesztéséhez, valamint lehetővé tennék, hogy ezek az óriáscégek a normál bírósági rendszereken kívül eső eljárásokban perelhessék az egészséges környezetet és az állampolgárok jogait védő kormányokat. Óriási veszélyt jelentene az, ha a tagállamok jóváhagyási eljárását megelőzve, ideiglenes hatállyal bevezetnék az egyezményt. Ennek következtében előállhat egy olyan helyzet, hogy a CETA keretében a Kanadában bejegyzett cégek három éven belül akkor is beperelhetnének egyes európai kormányokat – köztük a magyart is -, ha esetleg a jóváhagyási eljárás végén egy tagállam vétója miatt mégsem lépne hatályba az egyezmény.
Miért vált ilyen sürgetővé ezeknek az egyezményeknek a jóváhagyása?
Megkezdődött a világ újrafelosztása, mely a természeti erőforrásokhoz történő korlátlan hozzáférés megkaparintásáról, továbbá az egységes játékszabályok alapján működő piacok megszervezéséről és uralásáról szól. A hagyományosnak mondott gazdasági háttérhatalom mesterterv alapján – elbizonytalanítás, megfélemlítés, szabadkereskedelmi egyezmények – kívánja térdre kényszeríteni Európát.
Első hallásra olyanok az Ön által használt mondatok, mintha tőke- és befektetés ellenes álláspontra helyezkedett volna.
Pedig szó sincs róla. Továbbra is hiszek az állampolgárok jogait érvényesítő nemzeti kormányok által szabályozott piacgazdaság működésében. Az viszont számomra elfogadhatatlan, hogy a szabályozást teljes körűen magukhoz vonják a gazdaság szereplői, s kivonják magukat a nemzeti jogrendszerek hatálya alól. Emlékeztetnék arra minden olvasót, hogy néhány héttel ezelőtt a világ egyik legnagyobb, Németországban bejegyzett gyógyszergyártója 65 milliárd (!) amerikai dollárért felvásárolta a Kanadában is jelen lévő legnagyobb génmódosított vetőmagot forgalmazó globális vállalatot. Világhatalmi tényező jött létre.
Mekkora esélyt lát arra, hogy a végén mégse lépjenek hatályba a most tárgyalt egyezmények?
Az uniós tagországok többsége fenntartásokkal kezeli a megállapodások tartalmát, s egyre több társadalmi megmozdulás – köztük százezres tüntetések – is azt mutatja, hogy még nem mindenkiből halt ki az egészséges életösztön. Mint, ahogy a nemzeti parkok kiárusításának megakadályozásakor, most is mintegy száz hazai civilszervezet „áll mögöttem”, köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyar Biokultúra Szövetség és a Magyarországért Egyesület.
Az a hír járja a városban, hogy az egyik nemrégiben megtartott gyáravatón a régi munkavállalók nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésére biztatta a külföldi cég tulajdonosait és vezetőit?
Kényes, de megkerülhetetlen kérdéssé vált a termelőszektorban tapasztalható bérszínvonal. A legjobb felkészültséggel, tapasztalattal bíró fiataljaink hagyják itt a Tatai-medencét, mert külföldön ugyanazon munkáért 3-4-szeres bért kapnak. A mögöttünk hagyott évtizedben jelentősen növekedett a magyarországi üzemek termelékenysége, így a bérek felzárkóztatásának megkezdéséhez meg kell, hogy legyen a fedezet. Persze azt is tudjuk, hogy a vállalatok csak a legvégső esetben mutatnak hajlandóságot a saját hasznuk csökkentésére. A munkaerő elvándorlása viszont kedvezőtlenül hathat a termelés színvonalára, mely ugyancsak csökkentheti a megtermelt profitot. Éppen ezért biztatónak tartom, hogy az egyik skandináv vállalatnál 15 százalékos béremelésről döntöttek. Biztos vagyok abban, hogy ez komoly hullámokat vet majd a Tatabánya-Tata-Oroszlány háromszögben működő gazdasági társaságok bérpolitikájában.
Forrás: Mi Tatabányánk
