Az idei télies tavasznak az energiaügy volt az egyik fő témája a közéletben rezsicsökkentés formájában. De vajon hogy állunk a hosszú távú energiapolitikával? A szakmában tovább tart a vita arról, hogy milyen arányban van szükség és lehetőség megújuló erőforrásokra, mi legyen a szénvagyonnal, a kőolaj- és földgázfelhasználással, az atomenergiával. Ezekre kérdésekre adott választ két éve a nemzeti energiastratégia, amely arra is kereste a választ, hogy miként orvosolható az energiafüggőség. A hosszú távú energiaügyek a mai vita témája. Köszöntöm a stúdióban Járosi Mártont, az Energiapolitika 2000 Társulat elnökét, és Bencsik Jánost, volt energiaügyi államtitkárt, a Fidesz országgyűlési képviselőjét. Telefonon pedig Aszódi Attilát, a Budapesti Műszaki Egyetem kísérleti atomreaktorának vezetőjét. A rezsicsökkentés a közelmúltban ebben a műsorban is rendszeres téma volt, és még biztos beszélünk is a kérdésről. Most talán a vita másik oldala jön majd, vagyis a források kérdése, az energiaforrásoké. Az országgyűlés 2011 őszén fogadta el a nemzeti energiastratégiát, ez 2030-ig jelölte ki az irányokat. Fő célkitűzése az energia-importfüggőség csökkentése volt. Eszközei pedig energiatakarékosság, energiahatékonyság, a megújuló energia növelése, arányának növelése, biztonságos atomenergia, kapcsolódás az európai energia-infrastruktúrához, a hazai szén- és lignitvagyon fenntartható és környezetbarát felhasználása. Ez idézet volt. És a műsor végén talán beszélünk a rezsicsökkentésről. De kezdjük azzal, hogy Önök szerint, amikor különböző energiaforrások arányáról beszélünk, akkor meghatározható-e százalékosan egy mondjuk, hogy egészséges felosztás?

Járosi Márton

Szerintem nem. Nem százalékokról kell beszélni, hanem fő irányokról. Most akkor egy nagyon szerencsés helyzetbe kerültem, nem tudtam ki lesz a partner. Bencsik úr, aki ezt az idézett energiastratégiát létrehozta, az ő történelmi érdeme tulajdonképpen az, hogy hosszú idő után ebbe a stratégiába ugye a kötelező mindenféle táblázatok, meg Európai Unió iránti hűség bizonyítása, stb. elkötelezettségek mellett végre lényeges kérdések kerültek be. Ha nagyon tömören akarnám mondani, egy reális megközelítés az, hogy mire van esélyünk. A másik az, hogy ezen a területen is, amilyen mértékben csak lehet, saját magunkra kell támaszkodni, tehát a saját lehetőségeinket. Így került ugye be az, hogy végül is az energiapolitikának több lába van, ugye nem egy gólyalábra akarják állítani – a megújulókra -, hanem arra, hogy kell nukleáris, kell hazai energiahordozó, mondjuk ki magyarul: lignit, és természetesen az erőforrásainkkal arányosan a nemzeti erőforrások lehetséges mértékében ezt a megújuló ügyet sem kell teljesen levenni a napirendről. De most én megfogalmazom, ő ezt nem így fogalmazza meg, hogy az, ahogyan a kormányzat nagyon bölcsen ezt az egész megújuló ügyet, meg szén-dioxid ügyet, meg egyéb ügyeket próbálja elfektetni, és helyette a maradék energiát az értelmes irányba fordítani, ez egy nagy áttörés az energiapolitikában.

Náray Balázs műsorvezető

Beszélünk majd arról, hogy különböző energiaforrásoknak mik a jellemzői, mik a kilátásai. Bencsik János először.

Bencsik János

Energiatermelés és szolgáltatás területén sincsenek csodák. Tehát alapjában véve három feltételnek kell megfelelni: ez az ellátásbiztonság, amely az elsődleges energiaforrás beszerzését is feltételezi, hogy az folyamatosan rendelkezésre álljon. Fenntarthatósági szempontok, a környezeti szempontok érvényesítése, és amit most kényesen elkerülünk az elején, a megfizethetőség kérdése. De amikor egy optimálisnak tűnő energiatermelési és elosztási szerkezetet kívánunk kialakítani, akkor a megfizethetőségre is oda kell figyelnünk, mert valakinek az energia előállítási szolgáltatás árát meg kell fizetni. Egyrészt a piaci szereplők, az ipar, de a hazai ipar versenyképessége szempontjából sem mellékes, hogy milyen áron lehet hozzáférni az energiához, nemcsak a frekvencia-tartás, a jó minőségű szolgáltatás fontos egy biztonságos ipari háttér megteremtéséhez, hanem az is, hogy a hazai kis- és középvállalkozások azok meg tudják fizetni az energia árát, és van egy szűk, de társadalmilag nagyon fontos szereplője az energiapiacnak, az pedig a lakossági fogyasztó. A legkiemelkedőbb érdek a lakosság részéről, hogy a költségek reguláltak legyenek. Mindezek figyelembevételével egyik oldalon van az igény, a másik oldalon pedig van a hazai adottság. És az igény és a hazai adottság között kell úgy kompromisszumot találni, hogy az valóban a külső nemzetközi szerződéseknek, európai uniós elvárásoknak is megfeleljen. Ha mi azt szeretnénk, hogy az ellátás biztonsága érdekében hazai előfordulású energiahordozóra: szénre, lignitre is alapozzunk legalább egy nagy teljesítményű, legalább ezer MW környékén lévő erőművel, ahhoz az szükséges, hogy a másik oldalon energiatakarékossággal, energiahatékonysági beavatkozással szabadítsunk fel akkora üvegházgáz-hatású kibocsátás csökkentést, ami ellensúlyozni tudja, és beleférünk a nagy kerek egészbe. De itt rendszerben kell gondolkodnunk, csak az egyik irányt kiválasztani, vagy a másikat kiválasztani és hirdetni hittérítőként, hogy csak ez az út, az egészen biztos, hogy egy egészséges és biztonságos, a gyakorlatban is megvalósítható energetikai szerkezetet nem biztosít.

Náray Balázs műsorvezető

Most lát olyan irányt, amely felé hittérítőként hirdeti valaki? Ugye a megújulókról sokszor szoktak úgy beszélni, hogy ez a jövő megoldása minden tekintetben. Gazdasági növekedés serkent a zöldipar, kevésbé terheli a környezetet.

Bencsik János

Két pápa van jelenleg az energetika területén is, ugye az egyik a feltörekvő, az a megújuló energiahasználatot propagálja. Általában feltörekvő iparági érdekek alapján, amely nem feltétlenül állja ki a megfizethetőség és a fenntarthatóság minden kritériumát, ugyanakkor a hőellátás területén számos olyan megújuló energiahordozó és érett technológia áll rendelkezésre, amely igenis épületenergetikai, építészeti, épületgépészeti beavatkozásokkal együttesen nagyon jelentős mértékben tudja csökkenteni az energiahasználatot, és ez által persze a közintézményi és magán otthoni rezsiköltséget. Ez az egyik oldal. A másik oldal, ahol nagyon erős szakmai érdekképviselet tapasztalható, az az atomenergiának, a nukleáris energiának a békés célú energetikai hasznosítása. Szeretnék felsorakozni a két energetikai pápa intézmény mellé egy kicsi egységgel, ez pedig a hazai előfordulású lignit és szén, aminek helyet kell biztosítanunk, fenntartható módon, a legjobb technológiával, nem a másik kettő rovására, de azért, hogy az a sok évszázados szakmakultúra, amivel rendelkezünk ezen a területen, ne vesszen el, egyrészt. Másrészt pedig látnunk kell, hogy elérkezik majd az az idő, amikor mindenki abból fog energiát előállítani, ami elsősorban a saját országának határain belül van.

Náray Balázs műsorvezető

Aszódi Attila mindjárt megkapja a szót, röviden reagálni szeretne erre Járosi Márton.

Járosi Márton

Igen. Egy európai uniós ügyre szeretném felhívni a figyelmet. Ami itt lényegében elhangzott, amit Bencsik úr elmondott, azzal egyetértek, csak ez a megújuló ügy ez az unió politikájában egy ideológiai kérdéssé vált. És ez tulajdonképpen az alapoknak mond ellent. Én nem vagyok híve a piacgazdaságnak az energetikában, különösen a villamosenergia-szolgáltatásban. De azért azt látni kell, hogyha egyszer az unió letette a voksát amellett, és gyártott mindenféle papírokat, hogy piac legyen a villamos-energiában, és holott nem piaci termék, de most ezt fogadjuk egy pillanatra el. Utána pedig egy nem piaci szemlélettel preferálja a megújuló energiát, ez önellentmondás. Ez a meghasonlás esete. És amelyik rendszer önmagában meghasonul, az elpusztul. Tehát az energetikában az Európai Unió általános bomlás jelei közül az egyik dolog az, hogy a meghirdetett piac…

Náray Balázs műsorvezető

De ezt az ellentmondást hol látja?

Járosi Márton

Azt, hogy minden piaci, kivéve a megújuló. Azt lehet támogatni, akkor miről beszélünk? Mi van e mögött? Az, hogy ha megújuló és piaci, akkor el lehet felejteni.

Náray Balázs műsorvezető

Aszódi Attila köszönöm a türelmét, és most Öné a szó.

Aszódi Attila

Az volt az első kérdése, hogy százalékos arányban van-e a szükséges energia. Én azt szoktam erre mindig mondani, hogy országonként változó. Ha csak ránézünk a térképre, és a mellettünk lévő Ausztria és Magyarország lehetőségeit összehasonlítjuk, akkor már is látjuk, hogy Ausztria nagyon jó adottságokkal bír a szélerőmű területén, tehát ennek következtében a villamosenergia-termelésben nagyon magas, hatvan százalék körüli a megújulóknak a részesedése. Míg Magyarországon egyszerűen fizikai képtelenség, mert nálunk alföld van, nem pedig az Alpok. Tehát nincs egészséges arány. Ugyanakkor megjegyzem, hogy nagyon sok hozzánk hasonló ország van, ahol nagyjából egyharmad részben van képviselve a villamosenergia-termelésben az atomenergia, és a maradék kétharmad zömében fosszilis azért, és zömében szén, lignit és földgáz-alapú a hozzánk hasonló energiakoktéllal rendelkező országokban. Na, most, hogy ez az egyharmad pontosan mennyi, hogy huszonöt vagy negyvenöt százalék, ez nagyjából, az energiakoktél szempontjából mindegy. Én azt vallom, és ez tulajdonképpen megjelenik az Ön által említett energiastratégiában is, Magyarországnak tartósan támaszkodnia kell az atomenergiára, a fosszilis energiahordozókra, ezen belül kiemelten a földgázra, valamint valamennyire a Bencsik úr által említett lignitre, és mindenképpen fejlődnie kell a megújulóknak. Itt van egy nagyon érdekes trend, és ezt tulajdonképpen a stúdióban ülők már elkezdték pedzegetni, hogy a támogatási rendszer vajon mennyire felel meg az energetikai céloknak. És van a támogatáson túl egy további nagyon komoly probléma, hogy eddig folyamatosan villamosenergiáról beszélünk – nem általánosságban energiaellátásról, hanem villamosenergiáról. És a villamosenergia egy nagyon speciális termék, ahol minden egyes másodpercben annyi áramot kell előállítani, amennyit a felhasználó el fog abban a másodpercben fogyasztani. Ennek következtében egy nagyon komoly rendszerszabályozási és tartalékképzési feladatok vannak, amelyeknek szintén költségei vannak, tárolhatóság, illetve rendszerszabályozás kérdése. Na, most nagyon érdekes trend van az Európai Unióban – habár az energetikusok nagyon régóta mondják, de valahogy a politikusok részére mostanában kezd az az információ ismert -, hogy a rendszer szabályozásának és a tartalékképzésnek is vannak költségei. Olyan tanulmányok jelennek meg, amelyek azt mondják, hogy a villamosenergia rendszer fejlesztése, ennek a tartalékképzésnek a költségei azonos nagyságrendbe esnek az erőmű park létrehozás költségeivel, és a nap végén ezeket a költségeket is valakinek ki kell fizetnie. Tehát olyan termelők lépnek be a rendszerbe, amelyek nem hajlandóak ennek a szabályozásnak a feladatait magukra vállalni, és nem hajlandóak ennek a költségeit felvállalni, akkor ezt a költséget valaki másnak kell kifizetnie és ez a leves a végén nagyon drága tud lenni.

Náray Balázs műsorvezető

Akkor odajutottunk, hogy túl bonyolult a rendszer?

Bencsik János

Amiről Aszódi úr beszélt kényesen kerülve a megnevezését az alap energiaszerzési lehetőségnek, időjárásfüggő technológiák esetében ez hatványozottan érvényesül. Tehát nagyon fontos, hogy tudjuk azt, hogy mondjuk egy szélerőműnél – nem vagyok ellenére a szélerőműveknek, a szélkapacitásnak – de azt tudni kell, hogy magyarországi viszonyok közepette, Tatától a nyugati országhatárig installált szélerőművek átlag kihasználtsága beépített teljesítmény alapján 25-30 százalék között mozog. És akkor nagyon magas arányt mondtam. Ha viszont nem fúj a szél, akkor ezek nem termelnek. Ma már több mint háromszáz MW beépített teljesítményről van szó. Ez azt jelenti, hogy valahol egy tartalék erőműnek ott kell lennie és percre pontosan, az igényeknek megfelelően akkor is kell ezt az energiamennyiséget biztosítani a fogyasztók számára, hogyha éppen nem fúj a szél, vagy éppen nem süt a nap az éjszakai időszakban. S ezeknek valóban nagyon komoly költségei vannak. Ezt el szokták felejteni, el szoktuk felejteni. A fenntarthatóságért, a környezetvédelemért aggódó, jóhiszemű, nagyon helyes, tisztességes erkölcsi beállítottságú fogyasztók részéről is.

Aszódi Attila

Tényleg az a helyzet, amit a Bencsik úr is most, és Magyarországon ez a 330 megawattnyi szélerőmű, meg vannak több évre visszamenőleg a termelési adatai, a helyzet az, hogy nagyjából 20 százalék az éves csúcskihasználási tényező. Tehát nagyjából ennyi részarányban tudnak részt venni a villamosenergia termelésben. A napenergiánál a fotovoltaikus termelésben a tényadatok pedig nagyjából 10 százalékos tényezőt mutatnak. Na, most ez nálunk annyira nagy probléma még a rendszer szempontjából, mert viszonylag kicsi ezeknek az aránya. Németországban, ahol több mint 20000 megawattnyi szélerőmű és nagyjából 9-10000 megawattnyi naperőmű van a hálózaton, óriási nagy probléma, és most szembesülnek ennek a többletköltségeivel.

Náray Balázs műsorvezető

A 20 százalékos kihasználtság azt jelenti, hogy a megtérülés nagyon elhúzódik.

Aszódi Attila

A megtérülés azon fog múlni, hogy milyen támogatást tesz be mögé a törvényalkotó. Ezért problémázik ezen a fronton Jánosi úr – teljesen jogosan -, mert a támogatás az egész ügyet, a gazdasági ügyet felborítja, a feje tetejére állítja.

Bencsik János

És egy többlet rendszerszabályozási feladat- és kötelezettség. Ezrét mondom én azt nagyon sok kollégámmal együtt, hogy a megújuló energia nagyon fontos alapvetően a hűtési-fűtési energiahasználat esetében, amelyek lokálisan, helyi körülmények között előállíthatóak, helyi erőforrások felhasználásával. Legyenek azok időjárásfüggőek vagy korlátosan megújuló energiaforrások. Mert amikor megújulóról beszélünk, akkor elfelejtjük hozzátenni, hogy ezek között vannak korlátosan megújulók, pl. a biomassza ilyen, ilyen a geotermikus energia is, amelyeknél külön kritériumokat kell meghatározni annak érdekében, hogy tartalmasan, hosszú távon a beépített teljesítmények mögötti haszonvétel legyen az gyógyfürdő, vagy éppen termálkertészet vagy intézmény vagy távfűtés, azok folyamatosan kiszolgálhatók legyenek. Úgyhogy az életcikluson belül nehogy ellehetetlenüljön maga a beruházás gazdaságilag egyrészt és a befektető vagy éppen a működtető önkormányzat az pórul járjon gazdaságilag, és a fogyasztók, akik pedig a lánc végén vannak, ellátás nélkül maradjanak.

Náray Balázs műsorvezető

Járosi Márton többször meg akart szólalni már.

Járosi Márton

Igen, mert a tisztelt beszélgetőpartnereim olyan okosakat mondanak, de úgy látom, adatik az a szerep – én vagyok a legöregebb -, hogy én talán leginkább nevén nevezhetem a dolgokat. Aszódi Attila nagyon szépen elmondta azt, hogy milyen rendszer problémák vannak. Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ennek az egész piacosdinak az energetikában is az az alapideológiája, hogy mindent szabad a befektetőknek. Ahhoz, hogy ők itt jól érezzék magukat, az infrastruktúrát az államnak kell biztosítani, ingyen és bérmentve. Majd ők aztán ezen száguldoznak, árusítanak, mindent csinálnak.

Bencsik János

Ha ez így lenne Marci bátyám, akkor végtelenül örülnék, de ez nem így van. Tehát az infrastruktúra tulajdonképpen a külföldi befektetők tulajdonában van. De annak az infrastruktúrának a megteremtése, karbantartása, fejlesztése az pedig némileg túlárazott formában benne van a végfogyasztói árakban. És végül is a fogyasztó fizeti meg annak az infrastruktúrának a létrehozását, fejlesztését, amely nem közösségi, hanem magántulajdonban van.

Járosi Márton

Én csak a lényeget szeretném kiemelni, azt tudniillik, hogy az alaphálózat azért az energiát viszik azt, szerencsére a privatizáció ellenére nemzeti hazai tulajdonban maradt, szépen fejlődött és egy korszerű rendszer van. Viszont ennek az infrastruktúrának – beleértve a szabályozást, amire a Sz. Attila is utalt – ezt szolgáltatásként várják el a befektetők, és nem hajlandók piaci szemléletnek megfelelően beárazni az úgynevezett megújuló energiába az erre vonatkozó részeket. Erről beszélünk. Tehát itt egész egyszerűen ennek az egész liberális felfogásnak a lényege ezért van Európában is mindenféle baj, ezért nem fejlődtek a hálózatok, ezért lett rengeteg üzemzavar. Ezért nem lehet tulajdonképpen Németországban, a tenger melletti szénből termelt villamosenergiát délre levinni, részben rajtunk jön keresztül. Egy csomó olyan probléma jelentkezett a piacgazdasági viszonyok között, amely normális esetben fel sem merülne.

Náray Balázs műsorvezető

Üzemzavarok közül mire gondol? És ugye Németország speciális eset, mert az atomenergiából ők kivonulnak. Legalábbis ez a tervük.

Járosi Márton

Erről rendezzünk egy műsort, hogy ki-ki miből vonul ki, mert itt minden össze van kutyulva. De én szeretnék még egy másik részét is ennek az ügynek megpendíteni. Éppen az Aszódi Attila felvetése kapcsán. Tehát, amikor arról beszélünk, hogy nukleáris bázis, szenes bázis, megújuló, világosan látni kell, hogy az energetika és annak technikai háttere az ország technikai színvonala a jövő generáció érvényes tudásának megszerzése, begyakorlása szempontjából is egy döntő tényező. Tehát a nukleáris energiatermelés, amint erre a néhai Lévai András professzor úr már évtizedekkel ezelőtt rámutatott, itt nem csak arról van szó, hogy itt így állítsuk elő a villamosenergiát, hanem arról van szó, hogy egy úgynevezett korszerű technológiát megvalósítsunk, megtelepítsünk az országba, és kiépüljön ennek a szellemi háttere, ami létre is jött. Lásd, most már ott tartunk, hogy ezt a tudást tulajdonképpen piaci körülmények között lehet értékesíteni a világon. Ha ebben a vonatkozásban nem tartunk lépést, akkor itt egy nagy szakadás történik, ami visszahat az egész oktatási rendszerre, a mérnök-képzésre. Ha dolgokat nem építünk, nem gyarapodunk, nem gyakoroljuk, akkor micsoda mérnöki tudás lesz ez, tehát ez az atomügyhöz hozzá tartozik. De ugyanez, amire a Bencsik úr utalt, a széntechnológia, a bányászkodás, a saját értékeinknek a felszínre hozása, ez is egyfajta technika kultúra.

Náray Balázs műsorvezető

Ez mindegyikkel kapcsolatban felvetődik, és meg szokták említeni környezetvédők, hogy ott van az a környezeti kockákat.

Bencsik János

Igen, de ez kulturális és erkölcsi kérdés. Tehát minden esetben, amikor erőforrásokat használunk, akár hagyományosnak mondható, akár ásvány vagyon felhasználásról beszélünk, minden, ami a hétköznapi életünk részévé vált, az bányászati termék. Tehát ne cifrázzuk, és ne legyünk álszentek. A környezetvédők is szinte csak bányászati terméket használnak a mindennapi életükben. Én is, aki fontosnak tartom azt, hogy a környezetünket óvjuk. Éppen ezért ez egy kulturális, erkölcsi kérdés, hogy takarékosan bánjunk ezekkel az erőforrásokkal, az ásványvagyonnal is, az energiaforrásokkal is, mert akkor tudunk hosszú távon biztosítani hozzáférést a saját gyermekeink vagy a következő nemzedékek számára is. Ráadásul ez azért a gyártási költségeket is csökkenti. Így a későbbiekben az adott termék megfizethetősége is kedvezőbbé válik akkor, hogyha azért olyan szabályozás kerül be a piac működésébe, ami az extra profittá való konvertálását ezeknek a ritkaságszámba menő természeti erőforrásoknak megakadályozza. És ez egy nagyon fontos kérdés, a szabályozás.

Náray Balázs műsorvezető

Még egy dolgot, nagyjából öt percünk van és mindhármuktól egy dolgot szeretnék megkérdezni, egy témát felvetni. Ugye az előrejelzések szerint az energiaigény itt Magyarországon is növekedni fog a közeljövőben. Ez azt jelenti, hogy a kapacitásukat valamilyen módon növelni kell. Ezt persze ellensúlyozhatja az energiahatékonyság, az energiatakarékosság elvének a gyakorlati megvalósítása. De ha befektetésről beszélünk, energiaigény növekedéséről, milyen forrásokból lehet ezeket pótolni, vagy ezeket megvalósítani. Európai uniós forrásokról, belső erőforrásokról, anyagi…

Bencsik János

Na, de könyörgöm! Az Európai Unió is közel 60 százalékban importból szerzi be primer energiaforrást.

Náray Balázs műsorvezető

Én most az anyagi források, erőforrások, tehát a befektetések erőforrásait, pénzt honnan?

Bencsik János

Mindenkinek áldozatot kell vállalni. Áldozatot kellett vállalni a közösségnek is, két évtizeden keresztül, miután privatizálásra került az energia szektor, csak a fogyasztók vállaltak tulajdonképpen kötelezettséget, most a szolgáltatók is kötelezettségeket kell, hogy vállaljanak, terheket vállalnak, és ennek figyelembevételével és felhasználásával korábban értékesített energetikai infrastruktúra egy része az visszavásárlásra kerül közösségi tulajdonba. Én azt mondom, hogy az energiatermelés mellett nagyon fontos a szolgáltatóknak az ügye is, meg az a hálózat, amelyen keresztül eljuttatjuk az energiát a fogyasztóhoz. Egyetlenegy piaci szolgáltató sem karitatív szervezet. Tehát nem szeretetszolgálatokról van szó, profitot akarnak. Éppen ezért az az üdvös, hogyha egy közösség – ha úgy tetszik az állam – az a legfontosabb hálózati elemeket saját tulajdonában tudja, és megszabja a versenyzőtársaknak, hogy azon a pályán, azon a hálózaton milyen feltételekkel kell verseny keretében kiszolgálni tulajdonképpen mind a lakossági, mind pedig a piaci szereplőket kis-, középvállalkozásokat. De, ha lemondunk ennek a lehetőségéről és a pályát teljes egészében átengedjük, akkor hiába akarunk mi csak úgymond árhatósági beavatkozásokkal rendet tartani, és megfizethetőséget előírni, nem nagyon fog menni. Ezt az Európai Unió is megtanulta és ezért választja széjjel tulajdonképpen a hármas direktívában a termelést, a hálózati elemek tulajdonlását és a tényleges kereskedést, mert rájött arra, hogyha ez a három egyben van, az olyan monopolhelyzetet teremt, hogy a szabadkapitalizmus elveivel is ellenkező irányban van, és másfél évtizeden keresztül is ezt támogatta.

Náray Balázs műsorvezető

Akkor a plusz kapacitást ki hozta létre az állam vagy a piac?

Bencsik János

Is-is.

Járosi Márton

Nem ez a kérdés, hogy elindulunk-e, és szerencsére elindultunk egy olyan úton, amikor saját magunkat a saját piacainkon is szereplővé akarjuk tenni. Erről szólt az előbb a Bencsik úr is. Igenis, az ami most történik – rezsicsökkentés, ez az, amaz -, az a lényeg, hogy itt egy kísérlet történik arra, és ez most már egy eredményes kísérlet, hogy az ebben a szektorban képződött jövedelemnek egy részét azoktól, akik eddig ezt elvitték, visszafogjuk, visszatartsuk. És ez lehet az egyik forrása, és azon kívül meg e józan eszünk, hogy ez is vissza fog térni arra, hogy jobb körülményeket alakítsunk ki. És még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, amit Bencsik úr mondott: az ország elfogadja ezeket az uniós játékszabályokat, csak azt nem fogadja el, hogy minket teljesen kiszorítsanak a saját piacunkról, hanem mi is a közösséget képviselő állam ott akar lenni és akar ebben szereplő lenni. Erről szól ez a történet.

Náray Balázs műsorvezető

Aszódi Attila, önnek is van egy perce még

Aszódi Attila

Nagyon fontos, hangsúlyozni, hogy az energiahatékonyság növelésének van tere a fűtési energiafelhasználásban, de nincs valós tere a villamosenergia felhasználásban. Tehát ne gondoljuk azt, hogy majd az igény-növekedés kompenzálni fogja a villamosenergia területén végrehajtott energiahatékonyság növelést. Még egy nagyon fontos szerintem komoly veszélyforrás van még a villamosenergia rendszerben. Jelenleg 25 százalék az import részaránya. Nagyon régen volt ennyire magas, hihetetlen nagy érték. Mindenképpen új termelő kapacitásokra van szükség a villamosnergia-rendszerben. Nagyjából egy fél-egy százalékos növekedés van az igényben, erre jön még rá az, hogy 25 százalékot importálunk, én azt gondolom, hogy mind magyar, mind pedig külföldi szereplőknek ebben a tekintetben együtt kell működniük, de ehhez elengedhetetlen egy stabil, kiszámítható, jogi környezet.

Bencsik János

Alaperőművek esetében közösségi, tehát állami dominenciára van szükség, tehát többségi közösségi tulajdon, magánbefektetők is jöhetnek, de állami többségi tulajdon. Fűtési energiahasználatnál pedig önkormányzati.

Náray Balázs műsorvezető

Én pedig köszönöm a figyelmet, és köszönöm vendégeinknek, Bencsik Jánosnak, Járosi Mártonnak és Aszódi Attilának, munkatársaim: Horváth Zsolt és Szilágyi Magdolna nevében is köszönöm a figyelmet Nárai Balázst hallották.