Beszélgetés Bencsik János országgyűlési képviselővel, a miniszterelnök energiabiztonsági főtanácsadójával
Elsődlegesen gazdasági és foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatosan kértünk lehetőséget
interjú készítésére, de mielőtt nekikezdenénk, lenne egy nagyon aktuális téma. Mint a
miniszterelnök energiabiztonsági főtanácsadója mit szól ahhoz, hogy a napokban leállt az
ukrajnai gáztranzit?
Nem hiszem, hogy bárkit is váratlanul ért volna a hír, hiszen a szomszédunkban zajló háború
természetének és az Európai Unió szankciós politikájának ismeretében ez már korábban is
borítékolható volt. Másfél évtizeddel ezelőtt, amikor az energia- és klímaügyekért felelős
államtitkárként benyújtottam az Országgyűlés elé a Nemzeti Energiastratégiát, már abban is
kiemelt szerepet kapott a beszerzési útvonalak diverzifikálása és azzal együtt az új
határkeresztező vezetékek kiépítése. Azóta gyakorlatilag – Szlovénia kivételével – minden
szomszédunkkal kétirányú forgalmazásra alkalmas interkonnektorral rendelkezünk.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ezek lehetővé teszik számunkra azt, hogy több beszerzési forrásból, eltérő útvonalakon
jussunk hozzá a téli fűtés és a gazdaság működőképessége szempontjából fontos
energiaforráshoz. Ez alapozza meg az ellátásbiztonságot és egyben kedvezően
befolyásolhatja az energia megfizethetőségét is. Egy – a kitermelő- és tranzitországot
egyaránt érintő – háború esetén kiemelten fontos a fizikai hozzáférhetőség biztosíthatósága.
Ha nincs orosz, vagy közép-ázsiai kitermelésű gáz, akkor van helyette amerikai
cseppfolyós.
Elméletileg igen, de azon országok számára, amelyek nem rendelkeznek tengeri kikötővel
mindez már nem ilyen egyértelmű. Magyarország az Adriára beérkező LNG-hez férhetne
hozzá, de a horvátországi tranzitvezeték kapacitása elégtelen, Szlovéniával pedig csak most
sikerült megállapodni a határkeresztező vezeték kiépítéséről. De van még egy szempont, a
megfizethetőség. Az amerikai cseppfolyósgáz sokkal drágább az eurázsiai kitermelésű gáz
áránál. Mindez egyaránt fontos a lakossági fogyasztói árak kordában tartása és a hazai
gazdaság versenyképessége miatt.
A most leálló ukrajnai tranzitnak a fizikai hozzáférés ellehetetlenülése mellett a piaci
árakra is van hatása?
Csak a bejelentés önmagában 4-5 százalékkal emelte meg a földgáz piaci árát egyetlen nap
alatt. Figyelembe véve a közel-keleti háborús övezet történéseit is, éves szinten mintegy 20
százalékos világpiaci áremelkedésre lehet számítani. A magyar lakossági fogyasztókat
továbbra is védi a rezsicsökkentés intézménye, de ugyanez nem mondható általánosnak az
uniós tagállamokban. Különösen igaz ez a gazdasági szereplőkre, melyek piaci áron tudnak
hozzájutni a szükséges mennyiségű energiához. És ezen a ponton el is érkeztünk a gazdasági
kérdésekhez. Elsőként is a legfontosabbhoz: a brüsszeli adminisztráció szankciós politikája
miként befolyásolja az európai gazdaság kínai, vagy épp amerikai gazdasággal
összehasonlított versenyképességét? A válasz röviden: elkeserítő módon.
Bővebben?
A termelési költségeket három jelentős összetevő alakítja: alapanyag, energia, munkaerő.
Kína mindhárom tekintetében jobb pozíciót mondhat magáénak, mint Európa. Saját –
esetleg afrikai koncessziós kitermelésű – nyersanyaggal, az oroszoktól vásárolt olcsóbb
energiával és ma még bőséges és megfizethető munkaerővel rendelkeznek. Az USA esetében
egy árnyalattal sötétebb a kép. Nyersanyag és olcsó energia ott is van – tegyük hozzá, hogy a
palagáz kitermelése viszont óriási környezeti kártételekkel jár -, de a munkaerő már
magasabb költséget jelent. Mindezt az EU tagállamai számára – kiugróan magas áron –
értékesített cseppfolyós gáz extra bevételeivel ellensúlyozzák. Európa viszont se
nyersanyaggal, se olcsó munkaerővel, továbbá versenyképes energiaárakkal se dicsekedhet.
Magyarország?
Magyarország az Európai Unió tagja és főszabály szerint együtt sírunk, együtt nevetünk. Az
öngyilkos szankciós politika és az átgondolatlan védővámok bevezetése az európai gazdaság
egy-egy lábonlövéseként értelmezhető. A nemzeti mozgástér meglehetősen kicsi és éppen
ezért kötelező annak kihasználása. Az egyik lehetőség a gazdasági semlegesség
intézményesítése, a másik pedig a hazai kis- és középvállalkozások megerősítése.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt, amit Tatabányán már több mint három
évtizede csinálunk. Mind a gyártási tevékenység, mind pedig a működő tőke származási
helyének tekintetében diverzifikálunk. Csak a több lábon álló gazdaság lehet versenyképes és
válságálló. Továbbá van még egy szempont, amit figyelembe kell venni: minden változik, a
gazdasági környezet is, ezért időnként újra tervezésre van szükség!
Tatabányán is?
Tatabányán és az egész Tatai-medencében is! Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy milyen
reménytelen helyzetben találtuk magunkat 35 évvel ezelőtt. Az egy lábon álló nehézipar
egyik évről a másikra összeomlott. A Tatai-medence területén – ha a „környei mezőgazdasági
kombinátot” is számba vesszük – közel 30 ezer munkahely szűnt meg. Nézőpontot kellett
változtatnunk, ami persze nagyon sok kényelmetlenséggel járt. Tervszerű ipartelepítésbe
kezdtünk, de mire jöttek az első sikerek, addigra kitört a távol-keleti gazdasági válság, mely
megroppantotta az elektronikai ipart. Szerencsére akkor már a gépjárműgyártásba is sikerült
a térséget bekapcsolnunk. Tovább folytattuk a diverzifikálást, gépgyártókat és
orvostechnológiai üzemeket telepítettünk le az ipari parkban. Majd jöttek a vegyipari és
logisztikai cégek. Ennek köszönhetően kerültük el a 2008-10 közötti gazdasági válság okozta
munkanélküliséget.
Most az európai gazdaság gyengélkedik.
Több mint gyengélkedik, válságban van. A közlekedési elektrifikáció erőltetése gyakorlatilag
padlóra küldte a kontinens autóiparát. Úgy „nyírták ki” középtávon a hagyományos
meghajtású autógyártást, hogy közben „elfelejtették” az új technológia bevezetéséhez
szükséges kutatás-fejlesztési munkát elvégezni és a gyártási kapacitásokat kiépíteni.
Elfelejtették?
Belátom egy kicsit „politikusan” fogalmaztam. Azt gondolom erről, hogy a feltörekvő ipari
szereplők kijárták a számukra kedvező szabályzók bevezetését. Az Európai Bizottság és az
Európai Parlament döntése gyakorlatilag a háromlábú szék két lábát is egyszerre rúgta ki. A
nagy európai autógyártók sorra zárják be telephelyeiket.
Miként érintheti ez a Tatai-medence gazdaságát?
Nem érintheti, hanem már ma is érinti. A leépítések első szakasza lassan be is fejeződik.
Ebből egyelőre annyi látszik, hogy csökken a munkásszállók iránti igény, eltűnnek a harmadik
országokból érkezett munkavállalók. Egy kicsivel kevesebben keresnek albérletet és nem
fogy annyi zsemle az üzemekhez közeli kisboltokban. Jó lenne itt megállítani ezt a
folyamatot, mielőtt túlságosan megszaladna a negatív spirál.
A munkáltatók szerint nem árt egy kis mozgás a munkaerőpiacon, mert egyre nehezebb
munkaerőt találni?
A nagy igazság a részigazságokból áll össze. A munkáltatók igazsága is csak részigazság, de
valós probléma. Az utolsó nagy összeomlás idején tapasztalt munkanélküliségről már két
újonnan felnőtt nemzedéknek nincs személyes tapasztalata. Akinek volt, már az is elfeledte,
mert elfedi azt a múlt nagykendője és azóta már nagyon sokan nyugdíjasok lettek. De
mondjunk ki egy másik részigazságot is: veszített értékéből a munka becsülete! Az imént
említett folyamat kedvezően immunizálhatja a munkából élőket és ezzel ellenállóbbá
válhatnak a negatív folyamatokkal szemben. Pontosítok, sikeresebben tudnak alkalmazkodni
az elkerülhetetlenül beköszöntő változásokhoz.
Konkrétan mire utalt ezzel?
A háború, az azzal együtt járó szankciós politika, az energiaárak növekedése és a
mindezekkel szinkronban megjelenő inflációs hatások mellett tovább hasít a technológiai
fejlődés, az ipari digitalizáció és a mesterséges intelligencia alkalmazása. Mindezek a jövő
munkavállalóinak konkurenciái és munkatársai. Erre a változásra is fel kell készülni. Éppen
ezért elengedhetetlen a gazdaságszerkezet folytonos karbantartása. Sajnos erre mostanában
kevés figyelem irányul. Az utolsó évtizedben Tatabányára mindössze egy új komolyabb
befektető érkezett. A többi beruházás mindegyike a már korábban letelepített vállalkozások
kapacitásbővítése, illetve technológiai fejlesztése volt. A városvezetés fókuszából kikerült a
gazdaságfejlesztés, a 30 évvel ezelőtt létrehozott Gazdaságfejlesztő Szervezet városi
beruházások előkészítőjévé és megvalósítójává vált. Most az hírlik, hogy meg is kívánják
szüntetni, pedig ha valamikor, akkor most nagy szüksége lenne rá az egész térségnek.
Utánunk a vízözön?
Már csak azért sem, mert a gazdaságfejlesztés nagy „szerelem” maradt számomra – azt
gondolom, hogy egy képviselőnek egyben kötelessége is -, így az elmúlt években is
segítettem a már itt lévő gyárak bővítéséhez szükséges központi források megszerzésében. A
háború kitörése óta pedig aktívan részt veszek az újabb befektetők felkutatásában és
megtelepedésük elősegítésében. Úgy látom, hogy ez az esztendő Tatabányán és Tatán is
hozhat kellemes meglepetéseket.
Vannak már konkrétumok is?
Egyelőre maradjunk annyiban, hogy Tatabányán a nehézgépgyártás, Tatán pedig az élelem-
előállítás területén várható jelentős beruházás. Ezek természetesen új munkahelyeket is
jelentenek, de legalább ennyire fontos a termelői paletta színesítése is, mely stabilabbá teszi
a Tatai-medence gazdaságát.
Nemrégiben nemzeti konzultációt tartottak az új gazdaságstratégiáról.
Nekünk, akik itt élünk ez inkább annak megerősítése, hogy már három évtizede jó úton
járunk. Mi már akkor meghirdettük a „gazdasági semlegességet”. Talán lesz egy kis
beruházási keret – úgy 2000 milliárd forint -, amely a hazai kis- és középvállalkozások
fejlesztéseit lesz hivatott támogatni. Remélem, hogy a beígért adminisztrációs
tehercsökkentés érdemben is levegőhöz juttatja a legkisebb vállalkozásokat. Már csak azért
is, mert magam is a bőrömön érzem családi vállalkozásunkon keresztül annak fojtogató
hatását. És itt van már az új munkáshitel, mely a fiatalok számára nyújt némi bátorítást
ahhoz, hogy megtalálják a számukra megfelelő munkavállalási lehetőséget, melyet tovább
segíthet a munkáltatók által adható lakhatási támogatás is.










