Néhány héttel ezelőtt emlékeztek meg az önkormányzat által létrehozott Gazdaságfejlesztő Szervezet (GFSZ) fennállásának 20. évfordulójáról. Az alapítás körülményeiről, s az időközben elvégzett munka jelentőségéről kérdeztük Bencsik János országgyűlési képviselőt, Tatabánya egykori polgármesterét.
Tatabánya lakóinak többsége aligha hallott még a Gazdaságfejlesztő Szervezet létezéséről, holott a mögöttünk hagyott két évtized során elvégzett munkájuk nélkül aligha beszélhetnénk a város sikeres gazdasági és egyben foglalkoztatási megújulásáról. Mi indokolta a GFSZ létrehozását?
A rendszerváltás idejére a város elérkezett arra a pontra, amely a gazdaság teljes mértékű összeomlásához vezetett. A régi hagyományos, központilag vezérelt és külföldi hitelekből finanszírozott szocialista típusú gazdaság egyik napról a másikra omlott össze, kis híján maga alá temetve az egész várost. Élén a bányával, az alumíniumkohóval, a cementgyárral, a nőket foglalkoztató híradástechnikai üzemmel, a gyapjúfonóval, a vágóhíddal és a megyei építőipari vállalattal. Egy év leforgása alatt tizenkétezer munkahely szűnt meg a városban. Ez azt jelentette, hogy 1991-re a városban élő családok mindegyikét sújtotta a munkanélküliség. Az első hónapok során abban reménykedtünk, hogy a központi kormányzat majd minket is besorol a válság által sújtott körzetek közé. Nem így történt. Azzal kellett szembesülnünk, hogy ha ki akarunk lábalni e súlyos örökségből, akkor azt csak saját erőnkre támaszkodva tudjuk megtenni.
Már ebben az időben megszületett a GFSZ létrehozásának a gondolata?
A városházáról még a választásokat megelőzően elmentek a jobb szakemberek. Nem is a választásoktól félve, hanem a gazdaság nyitottabbá válásával együtt megmutatkozó lehetőségek hatására. Az ügyesebbek saját vállalkozásokat hoztak létre. Nem volt vonzó hivatás a köztisztviselőség. Szinte kiürült a hivatal beruházási és üzemeltetési részlege. A városfejlesztés területén új csapatot építettünk. Az üres álláshelyeket megpályáztattuk. Aki a régiek közül felvette az új munkaritmust, az maradt, aki nem tudta, az magától elment. Néhány év közös munkája során összeérett egy olyan csapat, amely a ’90-es évek közepére már szép eredményeket ért el. Ebből a közösségből került ki később a GFSZ induló állománya, de előtte még tisztáznunk kellett a város általunk megálmodott jövőképét is.
Mi volt a kiindulási alap?
A kiindulási alap az volt, hogy a feladatok megoldása csak kizárólag átfogó – rendszerszemléleten és súlypontképzésen alapuló -, a város minden területét érintő módon lehetséges. Olyan problémákkal szembesültünk, mint a gyengén kiépített infrastruktúra, a roncsolt és szennyezett környezet, a felhagyott iparterületek, az egyoldalúan képzett munkaerő, a felsőoktatás hiánya, a bánya által hátra hagyott intézmények működtetésének többletköltsége, a zöldmezős beruházásokra kevésbé alkalmas domborzati viszonyok, valamint a polgári hagyományok hiánya. Elkészítettük az önkormányzat stratégiai működőképességének vizsgálatát, mely kitért a helyi gazdaságfejlesztés lehetséges irányainak meghatározására is.
A korabeli híradások szerint ekkoriban már megszaporodtak a lehetséges befektetőkkel folytatott tárgyalások.
1995 végén már túl voltunk a keréktárcsagyár letelepítésén, melyből ugyancsak sok tapasztalatot sikerült levonnunk. A befektetők számára az volt a legfontosabb, hogy a részükre szükséges információkat egy helyen, és gyorsan kapják meg, ügyeik intézése rugalmasan történjen, ki lehessen küszöbölni a felesleges áttételeket. Mindez csak olyan szervezet keretében volt megoldható, mely rendelkezik a megfelelő eszközrendszerrel és kellő önállósággal, mely lehetővé teszi a gazdasági életbe történő rugalmas beilleszkedést. A fenti célok megvalósítása érdekében hoztuk létre az önkormányzat tulajdonában lévő Gazdaságfejlesztő Szervezetet.
Mi hozta el az igazi áttörést a helyi gazdaságfejlesztés sikerében?
Megvalósítottuk az egyablakos ügyintézést. Egy-egy nagyobb jelentőségű befektetés esetén harminc–negyven ember is dolgozott a csapatban, hogy a legjobb feltételeket tudjuk megajánlani. Ez az összeszokott munkaszervezet adta a munkahelyteremtéshez szükséges szoftvert, míg az ipari parkot fejlesztő társaság a már közművesített telkek formájában a hardvert. Két évtized közös munkájának köszönhetően újulhatott meg Tatabánya és a térség gazdasága. Sikerült a korábban elveszett 12 ezer munkahelyet pótolni. A korábbi „rozsdatemető” helyén egy több lábon álló, modern technológiát képviselő iparszerkezet honosodott meg.
Forrás: Mi Tatabányánk
