Az 1100 néző befogadására alkalmas Földi Imre Sportcsarnokot kinőtte a város és a térség egyenletesen fejlődő sportélete. A hazai férfi kézilabda bajnokság élcsapatainak tatabányai vendégszereplései idején már ugyancsak szűkösnek mutatkozik a fedett aréna. Ezért is került napirendre 2013-ban egy új városi sport- és rendezvénycsarnok megépítésének terve, melyre előzetesen a Kormány is kötelezettséget vállalt, s az Országgyűlés pénzügyi fedezetet is biztosított a tervezési munkálatok megkezdésére. Orbán Viktor legutóbbi látogatása során megerősítette a Kormány elkötelezettségét, de hogy mekkora csarnok épüljön, azt a tatabányaiakra hagyta. Erről kérdeztük Bencsik János országgyűlési képviselőt.
Képviselő Úr! Csapjunk a közepébe! Ön szerint egy 3500, vagy egy 6500 nézőt befogadó sportcsarnokra van szüksége Tatabányának, illetve a Tatai-medencének?
Fogós kérdés, hiszen jelenleg arról beszélhetünk, hogy az állami költségvetés megfinanszírozza magát a beruházást. Éppen ezért épülhetne akár 6500 férőhelyes aréna is. Kérdés az, hogy egy ekkora létesítmény megtölthető-e rendszeresen színvonalas sport- és kulturális rendezvényekkel? Lesz-e minden férőhelyre fizetőképes kereslet, s lesz-e a mindenkori államnak és önkormányzatnak nagyvonalú költségvetési háttere, hogy az üzemeltetési költségek is rendelkezésre álljanak.
Ugye nem vitatja, hogy egy modern, jól felszerelt sportcsarnok új lehetőségeket is nyithat a város és térsége életében?
Dehogy vitatom! Magam is szorgalmaztam, s most is támogatom egy új csarnok megépítését. A meglévő sportcsarnok kihasználtságával kapcsolatos adatokat, az üzemeltetési költségeket, továbbá a város jövőbeni pénzügyi teherbíró képességét is ismerve, én a kisebb csarnok megépítését látom reális lehetőségnek.
Nem tart attól, hogy kishitűnek fogják tartani, aki meg akarja akadályozni, hogy a város kihasználja ezt a soha vissza nem térő lehetőséget?
Az általam is szorgalmazott sportcsarnok befogadóképessége is több mint háromszorosa a jelenlegiének. Egy átlagos kézilabdameccsen 7-800 néző van, a rangadókon viszont zsúfolásig megtelik a csarnok. Én azt feltételezem, hogy az új létesítményben a jelenlegi nézőszámok megduplázhatók. Ugyanakkor elég nagy fantáziával kellene rendelkeznem ahhoz, hogy kétezernél több nézővel számoljak egy hazai bajnoki rangadó esetében.
És ha közben javulni fog a kézilabdacsapat teljesítménye?
Nagyon remélem, hogy javulni fog, hiszen nem is fognánk bele ekkora fejlesztésbe. Ahhoz viszont, hogy nemzetközi porondon is megállja helyét a csapat, ahhoz a jelenlegi 400 millió körüli éves költségvetés helyett mintegy kétmilliárdos finanszírozásra lenne szükség.
Itt vannak a tőkeerős nemzetközi cégek. Majd azok összedobják a rávalót.
Tisztelet annak a néhány gazdasági társaságnak, amely néhány tízmillió forinttal támogatja a tatabányai sportot. Ugyanakkor erős kétségeim vannak afelől, hogy százmilliókat, vagy milliárdokat tenne bele egy-egy szponzor. A vállalatok elsődlegesen profitot akarnak, s minden más csak ebből következik. A foglalkoztatás, s a marketing is. Éppen ezért egy nagy közösségi beruházás esetében azt kell megvizsgálni, hogy a város képes lesz-e üzemeltetni abban az esetben is a létrehozott létesítményt, ha abban magára marad. Egy 6500 férőhelyes sportcsarnokot aligha. A budapesti Papp László Sportaréna tízezer néző befogadására alkalmas, de Tatabánya 25-ször kisebb, mint a főváros. Ekkora szakadékot aligha lehet lelkesedéssel áthidalni. Olyan ez, mint ha egy 35 ezer férőhelyes stadiont építenénk.
Szó van arról is, hogy az üzemeltetést is magára vállalja az állam.
Ha ez így történne, akkor sem lehet veszteséges a létesítmény működése. Ha nem sikerül tíz-tizenötezer forintos belépőkkel látogatható teltházas koncerteket tartani – melynek csekély az esélye -, akkor a napi szintű létesítmény-használóknak kell a költségeket megfizetni. Ha nem lesz elegendő szponzori támogatás, akkor végül a városnak kell a zsebébe nyúlnia, csakúgy, mint a labdarúgás esetében. Látjuk milyen eredménnyel. Kötve hiszem, hogy a sporteseményeket látogatók a jelenlegi belépődíjakhoz képest sokkal magasabb tarifák megfizetésére is hajlandóságot mutatnának. Leginkább azért, mert nincs miből. Példának hozom a Gyémántfürdő kihasználtságát. A hét első három napjában üres, a következő két napon úgy-ahogy, s csak a hétvégén van benne élet. A működtetése nem rentábilis. A minőség, a szűkös karbantartási költségvetés miatt hanyatlik. Rendszeresen kapok ezzel kapcsolatosan lakossági megkereséseket szóban és írásban egyaránt. Éppen ezért mondom azt, hogy elégedjünk meg azzal, ha most háromszorosára növeljük a sportcsarnok befogadóképességét.
Viszont a nagy nemzetközi versenyek megtartásához – nemzetközi előírások alapján – szükséges a 6500 férőhelyes aréna.
Minden bizonnyal. Ugyanakkor kicsiny az esélye annak, hogy a vezető csapatsportágak esetében Magyarország rendszeres rendezője legyen a soros Európa- és Világbajnokságoknak. Ahhoz szállodai kapacitások is kellenének, s a tatai szállodák férőhelyei is elégtelenek lennének ehhez. Viszont egy szállodát az öt-tízévenkénti világversenyek között is meg kell tölteni szállóvendégekkel. Szép és romantikus törekvésnek tartom a robosztus terveket, de ugyancsak rosszul érezném magam azon a hazai kézilabda mérkőzésen, ahol a jelenlegi nézőszám duplájával számolva is csak „negyedházunk” lenne. A kisebb csarnok viszont még mindig alkalmat nyújtana a korosztályos világversenyek megrendezésére.
A szomszédos városokkal – Oroszlánnyal és Tatával – összefogva minden bizonnyal növelhető lenne a tatabányai kézilabda csapat szurkolótábora.
Ez lenne a kívánatos. Én ezt már bele is kalkuláltam a megduplázódó nézőszámba. Aki a kézilabdát szereti, az jöhet szurkolni Tatabányára, aki a kosárlabdát, az mehet Oroszlányba, s aki a női röplabdát, az Tatára. Azért nem árt tisztában lennünk azzal sem, hogy Oroszlányon lassan befejeződik egy 1500 férőhelyes, Tatán pedig egy 800 férőhelyes sportcsarnok építése. Tatán ezen felül az Olimpiai Edzőtáborban még épülni fog egy 400 férőhelyes labdacsarnok is. Arról se feledkezzünk meg, hogy Tatabányán épül egy fedett uszoda, befedésre kerül a jégpálya, s új ugrócsarnok is épül. Mindezek az eddigiekhez képest csak többlet költséggel üzemeltethetők.
Erősödik a város gazdasága, növekszik az adóbevétel.
A város gazdasága alapvetően a világgazdaságban gyökerezik. Sok lábon áll ugyan, de ezzel együtt is sérülékeny. A külföldi vállalatok mindig újabb és újabb kiskapukat keresnek – és találnak is -, hogy csökkentsék az itteni adófizetésük mértékét. Jelenleg a városnak éves szinten félmilliárd forintos mozgástere van, melyet fejlesztésekre és városüzemeltetésre fordíthat. Minden új beruházás, mely többlet üzemeltetési költséget keletkeztet, ezt a mozgásteret szűkíti. Minden másra – utakra, csapadékvíz elvezetésre, intézmények karbantartására – kevesebb jut. 2020 után már nem lesznek uniós pénzek, mindent saját bevételekből kell majd fejleszteni. Az Országgyűlésben ülve látom azt is, hogy Kormány évről-évre gyarapítja azon kötelező feladatok számát, melyet a településeknek a saját adóbevételük terhére kell elvégezniük. A következő évtől kezdve a vállalatok levonhatják majd a helyi adó kötelezettségeikből a munkavállalóik lakhatási körülményeinek javítására fordított kiadásaikat is. Mindeközben a város – amelyet két évvel ezelőtt mentesített a Kormány minden hiteltartozása alól, újfent az eladósodás útjára lépett. Azt gondolom tehát, hogy indokolt a mértéktartás.
