Azok a vállalkozók, akik többször is csalárd módon jártak el, megkárosították megrendelőiket vagy üzleti partnereiket, ne térhessenek vissza az építésügy piacára – mondta lapunknak Bencsik János, a gazdasági tárca energiaügyi és otthonteremtési államtitkára. Kiemelte: a lakás-takarékpénztári törvény módosításával 250-300 milliárd forint kerülhet be gyorsan a lakásfinanszírozási piacra. Hosszú távon az előtakarékosságra kell helyezni a hangsúlyt, amit a költségvetés támogatna. Az államtitkár hangsúlyozta: az energiaellátásban nem garantált a biztonságos szolgáltatás. A jelenlegi energiaárak mellett esély sincs rá, hogy talpra álljon a gazdaság, s érzékelhető mértékben csökkenjen a lakosság terhe. Ezért kell kidolgozni a hatósági árképzés új rendszerét, tárgyalásokat kell folytatni az energetikai multikkal.

– Az előző kormány készített egy energetikai stratégiát, amelyet azonban a szakma elhibázottnak tartott. Melyek voltak a fő hiányosságai?

– Egyrészt csak a hagyományos energiahordozókra igyekezett felépíteni az ország jövőbeni energiaellátását, másrészt nem teremtette meg a végrehajtáshoz szükséges feltételrendszert. Márpedig világos, átlátható iparági szabályozás nélkül nem lehet stratégiát végrehajtani.

– Milyen következményekkel járt ez a hibás alapállás?

– Az energiaellátás Magyarországon elvesztette közszolgáltatási jellegét. Egyrészt a jelenleg érvényben lévő stratégia nem garantálja az ország biztonságos ellátását. Másrészt nem veszi figyelembe a legkisebb költség elvének érvényesülését. Harmadsorban nincs tekintettel a természeti környezet fenntarthatóságára. A je­lenlegi energiaárak mellett esély nincs arra, hogy talpra álljon a magyar gazdaság. És arra sem, hogy érzékelhető mértékben csökkenjen a lakosság energiaszegénysége.

– Milyen mértékű az energia­szegénység?

– A lakosság csaknem kétharmada napi küzdelmet folytat a közüzemi költségek, köztük az energiaszámlák kifizetésével, és a saját fizikai erőforrásai megújítására sem képes. Márpedig egy fizikailag és mentálisan elfáradt közösség nem képes a jó teljesítményre, ami viszont visszahat a nemzetgazdaság egészére. Nem véletlen, hogy az Országgyűlés első határozatai között volt az, amely felhatalmazta a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot arra, hogy dolgozza ki a hatósági árképzés új rendszerét, és kezdjen erről azonnali tárgyalásokat a többségében multinacionális cégek kezében lévő szolgáltatókkal. Ezek a tárgyalások várhatóan az őszre befejeződnek, s akkorra ki is alakul az árképzés új rendszere.

– Melyek lesznek a legfontosabb elemei annak az új energiastraté­giának, amely az új kormány szándékai szerint ez év végére végleges formát ölt?

– Háromosztatú a hazai energiaellátás, három fő területre kell összpontosítanunk. Az első a biztonságos és elérhető villamosenergia-termelés és -elosztás. A 2030-ig terjedő időszakban csodák nem várhatók, miután a megújuló energiaforrások ezen a területen csak kiegészítő jelleggel használhatók, ezért megkerülhetetlen a hazai gázbázisú erőművek hatékonyságának növelése és a paksi atomerőmű kifutó kapacitásának kiváltása.

– Ez az atomerőművi részarány bővítését jelenti az energia­felhasználásban?

– Az atomerőmű kiöregedő blokkjai helyett újakat kell építeni, de Paks részesedése hosszú távon jelentős mértékben nem változik.

– A megújuló források mennyire terjedhetnek el?

– Ez nem jelenti azt, hogy a következő években nem nyerhetnek teret a megújuló források a villamosenergia-termelésben. De a legkisebb költség alapelvének betartásához fel kell épülnie egy hazai gyártókapacitásnak is, amely képes nagy mennyiségben jó minőségű és egyre csökkenő árú berendezések előállítására.
A megújulóknak a szigetszerű felhasználásban, vagyis ott, ahol nincs energiahálózat, és a kiépítés költsége igen tetemes lenne, jelentős szerepük lesz. A tanyavidékeken, mezőgazdasági térségekben olyan pályázatokat kell indítani, amelyek lehetőséget biztosítanak a szélkerekek, napkollektorok és napelemek kombinációi­nak alkalmazására.

– Mekkora megtakarítás érhető el a gázfelhasználásban ezen a téren?

– Ez elsősorban a hatékonyság javításától függ, de ellátásbiztonsági szempontból sem lehet sokáig halogatni az elöregedett erőműpark megújítását.

– A közlekedésben milyen irányváltás várható?

– Az energiatakarékos és környezetbarát megoldásoké a jövő, ami azt jelenti, hogy a közösségi közlekedésben a kötött pályás fejlesztéseket részesítjük előnyben. Ezeket kell összehangolni majd a még szintén kidolgozásra váró közlekedési straté­giában a közúti és vízi lehetőségekkel. Ez a feladat sem megkerülhető, mert az ország teljes energiafelhasználásának immáron csaknem harminc százalékát ez a szektor igényli.

– Milyen változások várhatók a fűtési célú fogyasztásban?

– Ez a legnagyobb szelet, hiszen a fűtési célú felhasználás az összes csaknem negyven százalékát teszi ki. Ez az a terület, amelyen gyökeres, radikális változás következhet be két évtized alatt. Itt lehet jelentős mértékben oldani az ország gázfüggőségét. Ha sikerül egy mély beavatkozású épületrekonstrukciós programot megvalósítanunk, akkor akár hetven-nyolcvan százalékos is lehet az energiamegtakarítás, ami 35 százalékos gázigénycsökkenést hozhat. Ez ugyanakkor az a terület, amelyen az energiahatékonysági beavatkozások mellett a legnagyobb lehetőség nyílik a megújuló források bevetésére is. Magyarország ugyanis biomassza és geotermália vonatkozásában kiváló adottságokkal rendelkezik.

– Egy épületrekonstrukciós programhoz tudnunk kellene, hogy a házak milyen állapotban vannak. Jelenleg fogalmunk sincs erről.

– Egy olyan épületkataszterre van szükség, amely mind a magán-, mind a középületeket is magába foglalja. Ezért teszünk javaslatot arra, hogy az uniós források átcsoportosítása révén a magyar mérnöktársadalom hozzáláthasson az állami és önkormányzati intézmények fölméréséhez s az általuk szükségesnek ítélt műszaki megoldások megtervezéséhez. Az állami költségvetést ugyanis jelentősen megterheli a jelenleg is folyó energiapazarlás. Ha az állam komolyan gondolja az energiatakarékosságot, akkor azt magán kell kezdenie, és példát kell mutatnia. A középületeinknél csaknem ötvenszázalékos energiamegtakarítást lehet elérni. Miközben tehát csökkentjük az energiaszámlát és a függőséget, biztonságosabbá téve az ellátást, munkát is teremthetünk a hazai kis- és középvállalkozóknak. Emellett célirányos támogatással felépíthető egy új háttéripar is az építőanyag- és épületgépészeti ellátásban.

– Az építőiparban drámai munkanélküliség alakult ki, szakképzett munkaerőből viszont egyre nagyobb a hiány.

– Az építésgazdaság három év alatt ötvenezer legális munkahelyet veszített. Ez átmenetileg elősegítette a szakképzett munkavállalók érvényesülését, de két-három éven belül óriási hiány lesz. Rendbe kell tenni a szakképzési rendszert, hogy jól felkészült magyar munkaerő jusson lehetőséghez.

– A kisvállalkozások életét jelenleg a lánctartozás, a fizetési határidők kitolódása nehezíti. Ha beindulnak az említett programok, akkor sem várható ezek eltűnése egyik napról a másikra. Mit kívánnak tenni a helyzet orvoslására?

– Jogfenntartó biztosítékokat kell beépíteni a polgári törvénykönyvbe, a jogtalan vállalkozói tevékenységet pedig a büntető törvénykönyv szigorításával sokkal keményebben kell szankcionálni. El kell érni, hogy azok a vállalkozók, akik már több alkalommal is csalárd módon jártak el, megkárosították megrendelőiket vagy üzleti partnereiket, ne térhessenek vissza a piacra.

– A Fidesz azt hangsúlyozta, hogy egy új otthonteremtési program lehet a gazdaság beindításának egyik motorja. Ennek milyen főbb elemei lesznek?

– Rövid távon a lakás-takarékpénztári törvény módosításával látunk lehetőséget az előrelépésre. A mostani 25 százalékos tőkekihelyezési limit jelentős, 75 százalékra történő megemelésére teszünk javaslatot. A felszabaduló forrásokból mintegy 250-300 milliárd forint kerülhet be nagyon gyorsan a lakásfinanszírozási piacra, amely átmeneti segítséget tud nyújtani. Hosszú távon az előtakarékosságra kell helyezni a hangsúlyt, amelyet költségvetési támogatással egészítünk ki.

– Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy hitelek felvételével nem tud mindenki lakáshoz jutni. Az otthonteremtésnek része lesz a szintén régóta tervezett bérlakás-építési program is?

– Óriási szükség van erre. A Széchenyi-terv keretében induló bérlakás-építési program előremutató volt, de nem sikerült a kormányváltás miatt kiteljesíteni, s nem volt már lehetőség mögé tenni azt a lakbér-támogatási rendszert, amely fenntarthatóvá és továbbfejleszthetővé tette volna a rendszert. A szociálisan rászorulók esetében az állam és az önkormányzatok közös felelősségével felállított lakbér-támogatási rendszert kell majd hosszabb távon működtetni.

– Mikor léphet életbe az otthon­teremtési program?

– Ősszel a kormány elé visszük a tervezetet, hogy a következő évtől fokozatosan beindulhassanak a program első elemei. A bérlakás-építési program érzékelhető indulása 2012 elejétől várható.

– A bajba jutott hitelesek megsegítését valóban képes lesz a nemzeti eszközkezelő társaság megoldani?

– A bankok hitelezési képessége akkor növekszik, ha a kockázatos portfóliójuk mértéke csökken. Ezt tárgyalásos úton, diszkont értéken számolva ki kell a rendszerből venni, amely az eszközkezelőhöz kerülhet. Az eszközkezelő első lépésben, személyre szabottan a hitelképesség helyreállítását szolgáló javaslatokat tesz. Ha ez nem hoz eredményt, akkor a bedőlt hitelesek otthonai költségelvű bérlakásokká válhatnak. Ha viszont a család költségvetése teljesen összeomlott, szociális segítségről is gondoskodni kell. A mostani, tarthatatlan helyzet megnyugtató rendezésére és újrateremtődésének megakadályozására – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete együttműködésére is számítva – egyaránt törekszünk.