A világ dolgai állandó mozgásban vannak. A környezet, amelyben életünket éljük, folyton-folyvást változik. S változunk mi magunk is. Ha nem akarunk kettétörni a mozdulatlanság feszültségében, akkor mozdulnunk kell. Még akkor is, ha telve vagyunk az ismeretlentől való félelemmel, ha bizonytalannak érezzük magunkat a megváltozott körülmények közepette. Attól még, hogy eltakarjuk kezünkkel a szemünket, a szükségszerű bekövetkeztét nem tudjuk megakadályozni. A szél ott fúj, ahol akar, s amelyik fa nem enged erejének, s előtte meg nem hajlik, az törik. Ha én, vagy esetleg Te nem veszel tudomást az életnek e folyamatos hullámzásáról, akkor a fejünk felett összecsapódó víztömegek a mélybe taszítanak, s valahol, valamikor élettelen merevséggel dobnak ismét felszínre. Elemi szinten csak az maradhat életben, aki megismerve a Természet erőit, együttműködésre törekszik velük. Részben átengedi magát azok erejének, de egyben ügyesen használja azokat mozgásához, előrehaladásához. Az erős szélben repülő madár sem kínozza magát halálra az ellenszélben, hanem ügyes mozdulatokkal eléri, hogy az elősegítse előrehaladását. Olyan ez, mint a hullámlovaglás. A víz mozgását ugyan nem lehet megakadályozni, de azt megismerve, és alkalmazkodva hozzá, felszínen lehet maradni, sőt előre is lehet általa jutni. Kitartó gyakorlás, alkalmazkodóképesség, az élet alapvető törvényszerűségeinek tisztelete.
Hullámlovaglás. Tatabánya közössége is ezt gyakorolja több mint egy évtizede. A közös lecke elején, amikor kifulladni látszott a korábbi megélhetést biztosító nehézipar, bizonytalansággal teli félelemmel szemléltük a darabjaira hulló iparszerkezet teremtette vákuumot. Kis híján beszippantotta magát a várost is, hogy felgyorsult örvénylő mozgásával a megélhetési válság mélységeibe rántsa. De nem ez történt. Időközben felmértük lehetőségeinket, felszabadítottuk belső erőinket, alkalmazkodtunk a megváltozott körülményekhez, s részt vállaltunk egy új gazdasági szerkezet kialakításában. Megtanultuk tisztelni a gazdasági folyamatokat, miközben azok felhajtó erejét, saját megélhetésünk feltételeinek javításához is felhasználtuk. Megteremtettük jövőbeni megélhetésünk alapjait. Felkapaszkodtunk a hullám tetejére, s egyre magabiztosabban mozgunk. De tudnunk kell azt is, hogy a hullámok hol kisebbek, hol nagyobbak, változhat az áramlás sebessége és iránya is. Nincs helye az elbizakodottságnak. Elég egy rossz mozdulat, a figyelem lanyhulása, s újra a hullám kerekedik felül.
Tavasz óta figyelem a világgazdaság nagy tengerének távoli horizontját, mely jelentős változásokat sejtet. Más irányúvá vált az áramlás, kiszámíthatatlanul követik egymást a hullámok. Néhol szökőár jelei mutatkoznak. A változás szele hamarosan eléri Magyarországot, és ezzel együtt városunkat is. Az utóbbi hónapokban többször is felhívtam a figyelmet a leselkedő veszélyekre. Új „figurák” elsajátítására van szükségünk, hogy továbbra is sikeresek legyünk a hullámlovaglásban.
A mi gazdaságunk nyitott, így a nemzetközi folyamatok rövid időn belül érzékeltetik hatásukat. Az elektronikai, adatátviteli piacon a telítettség jelei tapasztalhatók. A transznacionális társaságok az egymással történő fuzionálásba menekülnek, ezzel javítva versenyhelyzetüket. A felgyorsuló mozgásnak, helyezkedésnek vannak nyertesei és vesztesei. A nagyvállalatok beszállítói még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A szeptemberi terrortámadás óta visszaesést mutat a repülőgépipar teljesítménye is. Az amerikai, az orosz és a kínai elnök minapi találkozóját követően Kínát felvették a világgazdasági szervezetbe. Ezáltal nemcsak a hatalmas kínai piac vált nyitottá, hanem a még hatalmasabb kínai munkaerőpiac vált hozzáférhetővé a termeltetők számára. Ami nálunk huszonöt egységbe kerül, az Kínában csak öt egységbe. Mindezek figyelembevételével fel kell készülnünk arra, hogy Tatabányán is lesznek vesztesek és nyertesek. Fél esztendőn belül akár nyolcszáz munkahely megszűnésével, de a másik oldalon ugyanannyi új álláshely létrejöttével kell számolnunk. Tartósan tehát senki sem marad megélhetés nélkül, de a jövőtől való félelem bizonytalansága sokakat megérinthet. Fel kell készülnünk a szokásosnál nagyobb hullámokra, de ügyes mozdulatokkal magunk javára fordíthatjuk ezt is.
Tovább folytatjuk a helyi gazdaság sokszínűségének megteremtését, s előkészítjük városunkat arra, hogy olyan befektetések fogadására is alkalmas legyen, amelyek nagyobb felkészültséget igényelnek a már jól képzett munkaerő részéről, s egyben megnyitják a kaput a kutatásfejlesztési tevékenység meghonosítása előtt is.
Figyeljünk tehát a megváltozó körülmények által támasztott kihívásokra. Belső energiáink újbóli felszabadításával sikeresen állíthatjuk városunk gazdaságát egy magasabb szintű fejlődési pályára, miközben odafigyelünk azokra is, akik átmenetileg bizonytalanságban érezhetik majd magukat. Vegyük fel a változás ritmusát, s akkor csak meghajlunk, de törni nem fogunk.
HULLÁMLOVAGLÁS
2002. 01. 19., 13:55
