Javában készülődöm soron következő erdélyi utamra. Korábbi emlékeim egy pillanat alatt egytől egyig a tollam hegyére kívánkoznak. Tizenöt esztendősen hagytam először magam mögött az ország határait. Nem túl messze és nem túl hosszú ideig. A nagy utazás szülőfalumtól, Békésszentandrástól Aradig tartott. Oda és vissza kettőszáz kilométer és mindösszesen kettő nap. Megálljt parancsolok magamnak, hiszen ezen első utazásom emlékeinek felidézésére nem lenne elegendő idő. Mint ahogy a már felnőtt emberként, harmincévesen megtett sok ezer kilométeres első székelyföldi utazásom élményeinek megosztására sem. Örömmel számolnék be arról is, hogyan találtam meg a távoli Udvarhelyszéken életemnek párját. Talán majd máskor erre is lesz módom.
Székelyudvarhelyre utazom, a városunk által alapított gazdasági főiskola kihelyezett tagozatára. Tanévet nyitunk. Immáron negyedik alkalommal. Szép csendben, hiszen dobbal nem lehet verebet fogni. Legalábbis bolond az a veréb, amely a csatazajban is lépre megy. A határon túli magyarság megmaradásáért vívott küzdelmet nem látványos felvonulásokkal, hanem sokkal inkább a „harcmezők” csendes feltérképezésével, a szállítmányozási útvonalak és „katonáink” képzési lehetőségeinek csendes biztosításával kell megvívni. Ebben a küzdelemben a harcmezők feltérképezése a többségi románság kultúrájának és a román népléleknek a jó szándékú megismerését jelenti. A katonák kiképzési bázisai pedig azok a magyar nyelvű nappali tagozatos felsőoktatási intézmények, ahol a jövő helyi értelmisége Erdély elhagyása nélkül végezheti tanulmányait. Ez az újjászülető erdélyi magyar értelmiség alkotja a mi honvédő seregünket. Ők lesznek az Erdélyen belüli belső anyaország védelmezői és építői.
Ezért is örülünk annak, hogy három évvel ezelőtti iskolaalapításunkat követően a magyar kormányzat is elkötelezte magát e nemes küldetés mellett, és útjára indította az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Tehette volna egy kicsit csendesebben, dobszó nélkül, hogy mérsékelje az ottani kormányzat várható ellenérzéseit. Az egyetem elindulása viszont vitathatatlanul sikere minden magyar embernek.
Mi most indítjuk a negyedik tanévet, hogy a jövő évi aratás idejére az első harmincegy végzős hallgató is betakaríthassa eredményes magvetésének bőséges termését, a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának közgazdász diplomáját. Töltsön el mindannyiunkat jóérzéssel annak tudata, hogy Tatabánya városa indított először magyar nyelvű, nappali tagozatos képzést a határon túli magyar területeken. Elsőként három éve az erdélyi Székelyudvarhelyen, majd egy évvel később a felvidéki Dunaszerdahelyen. Tettük ezt azért, hogy nemzetünk lombkoronája képes legyen a folytonos megújulásra, s ne szaporodjanak annak végleg elszáradt ágai. Örömünk határtalanságát növelheti az is, hogy Székelyudvarhely Önkormányzatának és a Magyar Kormány által létrehozott Illyés és Apáczai közalapítványoknak is köszönhetően új épületbe költözött kihelyezett tagozatunk, immáron száztizenkettő hallgatója.
HATÁRTALANUL
2002. 01. 17., 13:57
