Kisbaka Borászat – Baj – Dunaszentmiklós
Bencsik János és családja hat évvel ezelőtt kezdett bele a Baj központtal működő családi gazdaság létrehozásába. A jelenleg 3.5 hektár termő szőlővel rendelkező kisüzemben mintegy 200 mázsa szőlőt dolgoztak fel az ősz folyamán és 90 hl bor van készülőben. A régi neszmélyi fajtákra építő borászat január második felétől várja a borkedvelőket.
Márton nap, új bor, libavacsora, kiváló alkalom a nyitásra.
Még csak derülnek az új borok, a hétvégére tervezzük a reduktív tételek szűrését, majd néhány hét pihentetés következik. Talán karácsonyra palackba kerül a Kékfrankos rozé és a Királyleányka.
Az óbor nem illik a Márton-napi vendégasztalra?
Eddig csak kísérletezgettünk, kóstolgattunk, a „piacra” csak az új borokkal fogunk kilépni.
Ezek szerint még az idén nyit a Bencsik-pince?
Talán január második felére már eljutunk odáig, hogy vendégeket is tud fogadni a Kisbaka Borászat. Addig marad a pincemunka és a kóstolási feltételek megteremtése.
Hogy született meg a név?
Velem együtt. Szülőfalumban Baka volt a család ragadványneve, s miután én voltam a legkisebb, így én lettem a Kisbaka.
Ez még a városi legendák szerinti „klottgatyás” időszak része volt?
Akár annak is nevezhetjük, hiszen kinn a földeken nem a legfrissebb városi divat, hanem a praktikum szerint öltözködtünk. Szellősen és takarékosan.
Szőlővel is foglalkoztak?
Családom minden ága-boga önálló gazdálkodóként földműveléssel foglalkozott. Amikor kuláklistára tettek bennünket, akkor 63 kataszteri hold földön gazdálkodott a család. Volt benne egy kis szőlőterület is. A földek elkobzását követően megmaradt tanya körüli egyholdnyi területen már csak néhány tőkének jutott hely. Amikor szüleim beköltöztek a faluba, a kert nagyrészén édesapám szőlőt telepített. Szabadidejét abban töltötte. Akkor még magam sem tudtam, hogy nyolc nemzedékkel korábban családunk is részt vett a szőlő alföldi meghonosításában.
Mikor és miként derült ez ki az Ön számára?
Bő két évtizeddel ezelőtt kezdtem el foglalkozni családtörténettel és a levéltári kutatások során derült ki számomra is, hogy az 1700-as évek első felében családjaink túlnyomó része a Mátraaljáról – Abasárról, Fancsalról -, és Eger környékéről továbbá a Jászság északi pereméről származva hozta magával a szőlőkultúrát. Részben nekik köszönhető a Csongrádi borvidék folyómenti löszhátainak szőlőművelés alá vonása.
Akkor így született meg a döntés a saját családi gazdaság létrehozásáról?
Korántsem. Ennek sokkal prózaibb okai vannak. Egy 2013-as törvénymódosítás következtében országgyűlési képviselő csak jogászként, egyetemi oktatóként vagy földművesként vállalhat munkát a képviselősége mellett. 2014-ben ott kellett hagynom a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetet. Addigi életemnek mindig részét képezte valami, ami önálló, értékteremtő tevékenység volt. Mivel földműves családba születtem, így nem volt számomra kérdés, hogy legszabadabban itt teljesedhet ki az alkotói énem.
Korábban már említette, hogy a kolhozosítás során Önöket is megfosztották a gazdálkodás lehetőségétől.
A földműves ember – bár a röghöz köti életét – nem tűri a kötöttségeket, előbb-utóbb ismét a maga urává válik. Öt esztendős voltam, amikor édesapámmal megvettük a helyi termelőszövetkezet gépállomásának sarkában álló kiselejtezett K 25-ös zetort. Összeraktuk, lefestettük, adaptereket hegesztett hozzá az utcában élő Novák-lakatos, majd jött egy RS 09-es, egy 24 kalapácsos zúzó-daráló, szalagfűrész. 1981-ben – tizenhat évesen – már az enyém volt a faluszéli Sinka-tanya, s a ’90-es évek eleji kárpótlás során visszalicitáltuk az egykori családi birtokot is. Amikor édesapám 1997-es halála után felszámoltam a családi gazdaságot, addigra már 40 hektáron gazdálkodtunk és időközben a géppark is modernizálódott. Kétszáz kilométeres távolságból viszont nem lehet gazdálkodni. A földeket bérbe adtuk, a tanyát elcseréltem egy vízparti nyaralóra. Ez utóbbitól most szeptemberben váltunk meg, hogy a szőlőfeldolgozóba kerülő gépeket is ki tudjuk fizetni. Gyermekeim egy kicsit szomorkodtak rajta, de valamit valamiért.
Hogy került képbe a szőlőtermesztés és a borkészítés?
2014-ben a választókerületek számának radikális csökkentése során Tatával együtt hozzám került a Neszmélyi borvidék területének egy része is. A szülőfalum közvetlen szomszédságából, Mezőtúrról származó Szőllősi Mihály arra kért, hogy kezdjünk közös munkába a borvidék ismertségének és elismertségének növelése céljából. Azt gondoltam, hogy a közben megszerzett gazdaságfejlesztési tapasztalataim felhasználásával nem lesz akadálya. Közben azt is láttam, hogy a szőlőtermesztők és bortermelők zárt közösségét kívülről aligha lehet nagyobb együttműködésre serkenteni. Be kell állni közéjük, s ha majd az elvégzett munka alapján elfogadnak, akkor lehet előállni a konkrét javaslatokkal is.
Miként alakultak az első lépések?
Alkalmas területet kellett keresni. Nem volt egyszerű, mert a zárt közösségek – egészséges életösztöntől vezérelve – a termőföldek helyi kézben történő megőrzésére törekszenek, nem szívesen engednek maguk közé idegeneket. Miután a baji szőlőhegy egy részét a ’70-es években „felparcellázták” a kertészkedni és pihenni vágyó bányászok számára, így leghamarabb ott tudtuk megvetni a lábunkat. Hat évvel ezelőtt vettük meg az első parcellákat, melyek nagy része elvadult terület volt begazosodott, elciheresedett ültetvényekkel. Vadon nőtt gyümölcsfák, gyalogakác, keskenylevelű olajfűz. Egy éven át a gyökereket szedtük, majd kialakítgattuk a leendő ültetvény területét, trágyázással pótoltuk a talajerőt, kiválasztottuk a telepítésre szánt fajtákat.
Közben pótolta a hiányzó elméleti ismereteket is.
Valóban, jövőre lesz három esztendeje annak, hogy a Szent István Egyetemen sikeresen befejeztem a szőlész-borász szakmérnöki képzést. Az ültetvényszerkezet kialakítása során már az ott szerzett ismereteket is hasznosítottuk. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a Neszmélyi borvidék egykor honos fajtáinak adjunk helyet. Ezek közé tartozik a Juhfark, a Bálint, a Sárfehér, a Kadarka és a Csókaszőlő. Másodsorban arra is kíváncsiak voltunk, hogy az új nemesítésű rezisztens fajták közül melyek érzik magukat itt a legjobban.
Ezzel kapcsolatban már van tapasztalat?
A Solarist augusztus 27-én szüreteltük 20.3-as mustfokkal és 7.5-ös savval. Virágos illat, harmonikus savak, telt kortyok. Megérdemelt egy jó hordót. A Sauvignac fantasztikus illatot produkált, de a magas savból erjedés során semmit sem engedett el. Hagytunk benne egy kis maradékcukrot, így egy kellemes gyöngyözőbor születhet belőle. A rezisztens VB Kékfrankos még nagy talány. Szép a hozam, de nehezen cukrosodott, egy érdekes rozé van születőben.
Mekkora a baji ültetvény?
Két tagban – szinte fele-fele megoszlásban – összesen 1.5 hektár. A kaszálókkal, üzemi területekkel együtt ennek duplája.
Ez magában képes biztosítani a feldolgozandó szőlőmennyiséget?
A szőlőterületek nagyobb része Dunaszentmiklóson az Alsó- és a Felső-Markóban található. Bő két hektár ott is idén fordult termőre, további három hektárt pedig tavasszal szeretnénk újra telepíteni. A tervezett birtokméret 7 hektár. Ezt még egy családi gazdaság keretében – megfelelő szintű gépesítéssel – meg lehet művelni.
Szőlőmunkára található elegendő munkavállaló?
Egyre kevésbé, így elsősorban mi is a saját kétkezi munkánkra hagyatkozunk. Bajon magam, illetve a családunk végzi a teljes munkát. Dunaszentmiklóson egyelőre még külső segítségre szorulunk.
A feldolgozás hol történik?
Bajon alakítottuk ki a feldolgozót. A Kis-hegy Uradalmi úti oldalán volt egy 1817-ben épült présház és egy hosszú löszbevájt pince, melyet felújítottunk, kibővítettünk és téglával boltoztunk. Az öreg présház szomszédságában egy kisebb vasbetonszerkezetű feldolgozót építettünk. A szomszédos telken álló kicsiny présházat is kibővítettük és abban kap majd helyet a kóstolóterem, továbbá a vinotéka. Maga az elhelyezés és a telepített technológia a szűkös lehetőségek által kikényszerített kompromisszumok eredménye, de szerintem vállalható. Az erjesztés nagyobb részt hűthető saválló acéltartályokban történik, de a vörösborok erjesztésére tölgyfakádakat is használunk. A testesebb fajták hordóban érlelődnek.
Mekkora mennyiség feldolgozására került sor idén?
Mintegy 200 mázsa szőlőt dolgoztunk fel, melynek eredményeként közel 90 hl bor van születőben. Legnagyobb mennyiség a Kékfrankos rozéból, Kadarkából és Királyleánykából készül, de már hordóban van a Juhfark, Furmint, Hárslevelű és a Kékfrankos is. A szőlőben hozamkorlátozással dolgoztunk, eladni nem nagyon akartunk belőle, de a piacra lépés évében túl nagy palackszámot sem szerettünk volna nyakunkba venni. A bornak piacot is kell találni. Szórakozásnak kicsit költséges mulatság lenne.
Hol tervezik az értékesítését?
Alapvetően a pincénél. Január második felétől már szeretnénk megteremteni a kóstolás és értékesítés feltételeit. Jövőre talán már nagyobb számban kerülnek megrendezésre a fesztiválok is. Ha a bor jó lesz, akkor előbb-utóbb kialakul a piaca is. Talán még a régió vendéglátóhelyeinek kínálatába is be tudunk lépni egyszer.
Szülőfalujában nem terveznek szőlőt telepíteni?
Ahogy már említettem, ott 1997-ben befejeztem a gazdálkodást. Az itteni szőlőterületek megvásárlásának és a telepítési költségek nagyrészének finanszírozhatósága megkövetelte a szülőfalumban meglévő földjeink mintegy harmadának értékesítését. A többi egyelőre haszonbérlet formájában hasznosul. A vízparti nyaralóból gépeket vásároltunk, s be kell még rendezzük a vinotékát. Feleségem székelyföldi öröksége is erre a sorsra jutott és nyakunkba vettünk egy 60 milliós hitelkötelezettséget is. Ahogy a bányász mondja: rizikó nélkül nincs kockázat.
