A ciklus vége felé, a választások közeledtével kiváló alkalom nyílik a számvetésre, arra, hogy áttekintsük az elmúlt négy esztendő kezdeményezéseit. Bencsik János a Tatai-medence országgyűlési képviselője – korábban két évtizeden át a megyeszékhely polgármestere – szerencsés helyzetben is van, hiszen az ország egyik legdinamikusabban fejlődő régiójában képviselheti a közösség érdekeit. A sikert persze nem adták könnyen. Ahogy a bányászszólásra utalva fogalmazott: kockázat nélkül nincs rizikó!
– Négy éve nagy fölénnyel nyerte el mandátumát a választókörzetében. Azt írta akkor, hogy egységes politikai közösség született a Tatai-medencében. Mit értett ez alatt?
– Az 1990-es politikai változást követően rögvest megkezdődött a rendszerváltó politikai erők szétforgácsolódása, és ez eltartott az ezredfordulóig. Az első Orbán-kormány kényszerű távozását követően aztán mindenki megérezte, ha nem fogunk ismét össze, akik a nemzeti elkötelezettség erősödésének irányba szeretnénk tolni az ország szekerét, akkor hosszú időszakra rendezkedhet be a balliberális politikai oldal, mely inkább internacionalizmusban gondolkodik, nem pedig nemzetben. A helyi politikai erőtér rendszerváltó, nemzeti karakterű, polgári értékrendet valló töredékeit teljes egészében csak 2014-re tudtuk ismét egybekovácsolni.
– Mit tart a legnagyobb eredményének és mit a legnagyobb kudarcának az elmúlt négy évben?
– A politikai szövetség nemcsak pártpolitikai szinten mérhető, hanem a települések közötti együttműködésben is. Tatabánya és Tata önkormányzati vezetése is közeledett egymáshoz. Önmagában sem Tatabánya, sem Tata nem tudja elérni kitűzött céljait. A megyeszékhely erős gazdasági potenciállal bír, Tata pedig erős kulturális gyökerekkel, továbbá vonzó turisztikai attrakciókkal rendelkezik: ha ez a kettő erősíti egymást, akkor lehet olyan mértékben fejlődni, hogy az már Budapestről, esetleg Pozsonyból és Bécsből is látható legyen. Különösen akkor, ha a két város együttműködése kiegészül a vonzáskörzet kisebb településeivel. Ha egységes gazdasági térben gondolkodunk, akkor még Oroszlányt és a körülötte lévő településeket is közvetlen szövetségesünknek kell tekintenünk. Elég csak arra gondolnunk, hogy immáron húsz esztendeje fejleszti közösen a megye legnagyobb ipari parkját Környe és Tatabánya, pedig más-más választókerületbe tartoznak. Csak az összefogás az, amely gazdasági és turisztikai szempontból is látható módon tudja megjeleníteni az Által-ér menti településhálózatot. Ennek az együttműködésnek lett a szimbóluma az évről évre bővülő Által-ér völgyi kerékpárút is. Kudarcokról pedig nincs tudomásom, megoldásra váró feladatokról viszont annál inkább.
– Mégis melyek voltak a legfontosabb változások a tatabányai járásban?
– Ma már stabil gazdasági háttérrel rendelkezünk, és ez a legfontosabb. Azzal kezdődött ez a parlamenti ciklus, hogy a kormány átvállalta az önkormányzatok adósságát. Tatabánya esetében 15, Tatán pedig 5,5 milliárd forintos milliárdos adósságrendezésről beszélhetünk. Ennek köszönhetően mindkét város levegőhöz jutott, rendbe tudta tenni saját pénzügyi gazdálkodását, a helyi adóbevételekből pedig ki tudta termelni az európai uniós és a kormányzati forrásokból származó pályázatokhoz szükséges önrészt. A helyi gazdaságfejlesztésnek, a létrejövő munkahelyeknek köszönhetően sokat javult az egyének és a családok egzisztenciális helyzete is. Aki dolgozni akar, az el is tud helyezkedni. A Tatai-medencében működő áruházakban, autószalonokban tapasztalható forgalom, a lakásépítések növekvő száma alátámasztja a gyarapodás tényét. Nagyon sokan tudtak egy kicsit előbbre lépni. A bérekben is érzékelhető emelkedés történt, de itt még sok a tennivaló. Nincs rendjén, hogy ugyanazért a munkáért a magyar munkás negyedannyi bért kap, mint a német kollégája. Még akkor sem, ha hatékonyságban van némi lemaradásunk hozzájuk képest.
– Milyen változások szükségesek a hatékonyság növelése érdekében?
– Magyarország akkor teljesítene még jobban, ha az oktatás infrastrukturális állapotában is felerősödnének a kedvező folyamatok. Még több pénz kell az oktatás korszerűsítésére, a szakképző intézmények felszereltségének javítására. Jól felszerelt laboratóriumok kellenek, olyan gyakorlati képzési helyek, amelyek a piac által elvárt követelményeknek megfeleltethető tudással rendelkező szakembereket bocsájtanak ki a falaik közül. A következő tíz évnek erről kell szólnia helyi és országos szinten egyaránt. A megfelelő munkaerőt létszámban és felkészültségben is biztosítani kell. A negyedik generációs ipar magasabb szintű ismeretekkel rendelkező munkatársakat igényel, tehát sarkalatos kérdéssé vált az oktatás, és ezen belül a szakképzés. Ezért is tartom nagy lépésnek, hogy a Tatai-medencében tíz milliárd forintot meghaladó oktatási intézményfejlesztés vette kezdetét.
– Ha a megyeszékhelyről beszélünk, akkor a Modern Városok Programról külön is szót kell ejteni. Pontosan ugyanazt tartalmazza ez a fejlesztési csomag, amit országgyűlési képviselőként szeretett volna? Ez tűpontosan lefedi az elképzeléseit?
– A Modern Városok Programot igyekeztünk Tatabánya és a Tatai-medence igényeire szabni. A végleges lista a valós lakossági és intézményi igények alapján állt össze, melyet az önkormányzatnak kellett harmonizálni. De mint tudjuk, a vágyak határa a csillagos ég. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy képviselőként, és nem polgármesterként veszek rész a program tatabányai fejezetének alakításában. A polgármester feladata a helyi igények ütköztetése és a rangsorolás. Nekem az a dolgom, hogy a lakossággal átbeszélt és egyeztetett önkormányzati döntések mögé a szükséges pénzügyi fedezetet segítsek megtalálni, s ha kell, kijárni azt a kormányzatnál. A polgármester húzza, én pedig tolom befelé a szükséges pénzügyi forrásokat, hogy a közösség által kialkudott célok meg is valósulhassanak. Történelmi időszakot él át a város, hiszen a következő néhány évben közel százmilliárd forint érkezik Tatabányára. Olyan fejlesztések valósulhatnak meg, amelyek az egész térség lakosságát szolgálják majd.
– Miként értékeli az ebben a ciklusban a tatai járásban történteket? Melyek a Magyary-terv legfőbb tartópillérei?
– Ezt a tervet közel egy évtizede alkotta meg Tata Város Önkormányzata. Akkor döntötték el, milyen irányban is szeretnék a várost fejleszteni. Két évtizeden át ment a vita arról, hogy az ipart, vagy a turizmust fejlesszék. Szerintem végül jól döntöttek, hogy mindkettőt erősítik. Szükség van a termelő gazdasági háttérre, hiszen helyi adóbevételek nélkül egyetlen település sem boldogulhat. Adóbevételek nélkül nem lehet helyi fejlesztésekről, jóléti beruházásokról beszélni. A turizmusból soha sem lesz elegendő adóbevétel, de a szállásadók, a vendéglátók, a kézműves termékeket előállítók jól meg tudnak ebből élni. A város karakterét meghatározó épített és kulturális örökség, a romantikus táji adottság, a természeti erőforrások gazdagsága az ország egyik legvonzóbb turisztikai desztinációjává teszi Tatát, mely egyben a Neszmélyi borvidék fővárosa is. Olyan turisztikai attrakciók sokasága kell, hogy érdemes legyen itt eltölteni két-három napot, és akkor sokan meg fognak élni ebből a gazdasági ágazatból is. De ismétlem, ez nem helyettesíti azt a gazdasági erőt, amit a helyi adók befizetése jelent, továbbá a stabil munkajövedelmek erősítik a helyi szolgáltatások irányában megmutatkozó fizetőképes keresletet is.
– A Modern Városok Programot középvárosi szintre is leviszik. Ez mit jelenthet majd Tatának?
– Ez városonként mintegy 10-15 milliárd forint célirányos támogatást jelenthet, és ezt szeretnénk Tatán is valóra váltani. A TOP megyei keretéből félmilliárd forintnál nagyobb léptékű beruházást nem lehet finanszírozni. Egy új művelődési ház megépítése önmagában 2-3 milliárdot emésztene fel. Leporoltuk hát a Magyary-tervet, amely a tatai fejlesztési csomag alapját képezheti majd. Bár az elmúlt években sikerült elérni, hogy 330 millió forint állami támogatás érkezzen a visszatérő források okozta problémák kezelésére, de ha hasznosítani is szeretnénk ezt a kiváló minőségű vizet, akkor további pénzügyi forrásokra lesz szükség arra is.
– Tatabányán már akkor is slágertéma volt a vasútállomás helyzete, amikor még polgármester volt. A Biatorbágy-tatai vasúti rekonstrukciót elhalasztották, ez mennyiben érinti a tatabányai vasútállomás átépítését?
– Tatabányán már 1991-ben is „örökzöld” téma volt a vasútállomás, annak ellenére, hogy 1990-ben adták át. Sajnos nem a legjobb minőségben és műszaki tartalommal építették meg. A kormány most kötelezettséget vállalt egy új vasútállomás, pontosabban egy modern utasforgalmi egység megépítésére. Hétmilliárd forintot különítettek el erre a célra, de a tervezések során kiderült, csak akkor lehet az EU előírásainak megfelelő vasútállomást építeni, ha a peronokat is átalakítják. Akkor viszont a sínek sem maradhatnak a helyükön, az egész pályaudvart újjá kell építeni. Faltól falig. Az átközlekedő szerelvények számára biztosítani kell 160 kilométer óránkénti sebesség elérését. A pályatestek a jelenlegi állapotukban erre nem alkalmasak. A kibővült tartalmú beruházás kalkulált költsége így már meghaladja a 24 milliárd forintot. Helyi léptékben gondolkodva ez már számunkra felfoghatatlan és egyben elérhetetlen összeg. Tatabánya városának húsz esztendeig kellene takarékoskodnia, hogy ennyi fejlesztési forrása lehessen. Hasonló helyzet állt elő Debrecen, Miskolc és Kaposvár esetében is, ezért a kormány új előterjesztést kért a szaktárcától, melynek fő tartalmi elemeit a közelmúltban ismerhettük meg Simon Róbert Balázs államtitkár tatabányai látogatása során. Az új döntési javaslatban Debrecen, Kaposvár és Tatabánya egyaránt a megvalósítandó beruházások között szerepel. Ha most egy teljes értékű fejlesztésre kerülhet sor, amely az uniós előírásoknak is teljességgel megfelel, akkor talán érdemes türelemmel elviselnünk ezt a kétesztendős határidő-módosítást.
– Azon kevés országgyűlési képviselő közé tartozik, akik többször eltérően szavaztak a frakciójuktól, például a trafiktörvény és a vasárnapi boltzár ellen. Kapott is ezekért pénzbüntetést. Ma is így tenne?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt 2-3 évben már nem volt olyan fajsúlyos kérdés, ahol kialakulhatott volna éles nézetkülönbség, így aztán nem is keveredtem a hivatkozott konfliktushelyzetbe. Sose szégyelltem, hogy alapjában véve én egy „kijáró” képviselő vagyok. Az a dolgom, hogy kijárjam mindazt a támogatást, ami jár, de nem feltétlenül jut mindenkinek. Miután időközben az Európai Unió által meghirdetett pályázatok és a hazai költségvetési „pénzeszsákok” is megnyíltak, így nem kellett túl sokat mérlegelnem ebben a két évben, hogy hol van az a határ, ameddig lehet az önálló véleményt képviselni, illetve hol kell kompromisszumot kötni a választók véleményének érvényre juttatása során úgy, hogy a helyben megfogalmazott célokhoz a szükséges pénzügyi források is rendelkezésre álljanak. Aki mer, az nyer, de aki hozzá se fog a dolga elvégzéséhez, az aligha jut előre. A bányászok ezt úgy mondják, kockázat nélkül nincs rizikó! A politika ilyen terep, egyaránt szükség van a kockázatvállalásra és a jó szerencsére is.
– Hogy látja, az önkormányzatok funkciói, feladatai, pénzügyi lehetőségei miként változhatnak a jövőben?
– Ez idáig nem találkoztam semmilyen változtatásra irányuló dokumentummal sem. Ha jól hallottam, akkor a kormányfő tételesen cáfolta a felreppenő híreket. Azt viszont látom és tudom, hogy a helyi gondokat csak helyben lehet megoldani. A helyiek tudják, hogy melyek az elsődleges feladatok, s ők képesek a legjobb megoldásokat is megtalálni. A problémákat ott kell orvosolni, ahol keletkeznek, és az önkormányzatok jobban látják, mire van szüksége a közösségnek, s annak megfelelően tudnak rangsorolni. Bajon és Szárligeten a csapadékvíz elvezetését biztosító árkok megépítése mellett döntöttek, Vértesszőlősön pedig bölcsődét és óvodát építenek. A kistelepülések érzik a súlyukat, s ez így is van jól. Az én dolgom pedig az, hogy segítsem őket a céljaik elérésében.
Forrás: kemma.hu
