Kedden délután tárgyalta az Országgyűlés az ellenzéki Schiffer András (LMP) határozati javaslatát, mely az Európai Unió és az USA között megkötni tervezett szabadkereskedelmi megállapodással (TTIP) kapcsolatos magyar álláspont kialakítását lenne hivatott elősegíteni. Bencsik János felszólalásában jó megközelítésűnek nevezte az indítványt, de néhány pontjában szigorítást tartott szükségesnek, ezért tételesen ismertette az általa benyújtott módosító indítványokat is.
A Tatai-medence képviselője megnyugvásának adott hangot, hogy a kritikai hangvételű parlamenti vita során nem alakult ki általános tőke ellenesség. Mindössze a tőkés gazdaság azon eldeformálódott változatát érte éles kritika, mely a pénzbetegség és az erkölcsfogyatékosság összeszorzódásában gyökerezik. A kapitalizmusnak csak azt a fajtáját kell megállítani, amely a profit mindenáron történő maximalizálása érdekében figyelmen kívül hagyja a helyi természeti erők és munkavállalók erőforrás megújításához kötődő jogait. – fogalmazott Bencsik.
A TTIP érzékenyen veti fel a nemzeti önrendelkezés kérdését, s komoly következményekkel járhat a természeti, a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóságra való tekintettel. A téma fontosságára tekintettel az Országgyűlés mellett működő Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács is állást foglalt a kérdésben. A 2015. decemberében kiadott állásfoglalás magában foglalja a Tanácsot alkotó, sokféle értéket és érdeket képviselő intézmények és szervezetek tudását és széleskörű egyetértését. Éppen ezért az Országgyűlésnek is érdemes az abban megfogalmazottakra odafigyelni, mielőtt meghozza a szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos állásfoglalását. Bencsik János külön is kiemelte, hogy a most futó tárgyalások eredményeként létrejövő szerződés a világ legnagyobb kétoldalú kereskedelmi egyezményét hozhatja létre. Éppen ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy az USA-val meglévő kereskedelmi kapcsolataink mekkora súlyt is képviselnek az ország gazdaságában. 2014-ben az USA-ba irányuló magyar kivitel mindössze 3.5 %, az onnan származó behozatal pedig 1.9 % volt. Exportáló vállalataink között szinte kizárólag Magyarországon működő multinacionális vállalatokat találunk. A hazai tulajdonú vállalatok leginkább beszállítóként tudnak csak részt venni ebben a kétoldalú kereskedelemben. A vámunió létrehozásának következtében csak elenyésző mértékben növekedne a kétoldalú kereskedelem, melynek a GDP-re (nemzeti össztermék) gyakorolt hatása mindössze 0.1 % növekmény lenne. – mondta Bencsik.
A fentiek ismeretében még fontosabb a megállapodással kapcsolatos kockázatok számbavétele, melyek közül kiemelkedik a beruházó és a fogadó állam közötti vitarendezés (ISDS) kérdése. A képviselő szerint indokolatlan a nemzetközi választott bíróságok előtti vitarendezés intézményének létrehozása, mert a fejlett és stabil jogrendszerű szerződő felek a hatályos jogrend szerint is képesek rendezni vitás ügyeiket. A tervezett intézmény viszont megteremti a nemzetállamokra irányuló nyomásgyakorlás lehetőségét. A külföldi beruházó kártérítési eljárással fenyegetve kísérletet tehet annak megakadályozására, hogy az állam a köz érdekében szabályozásokat fogadjon el, például a környezetvédelem, egészségügy, munkajog, élelmiszer-biztonság területén. AZ ISDS továbbá olyan extra jogosultságot is jelent a külföldi beruházónak, amely a hazai tulajdonú vállalatokat nem illeti meg. Cserébe azonban semmilyen kötelezettséget nem ró a beruházóra. A tervezett eljárás titkos, nincs fellebbezés, az egyezmény egységes értelmezése, továbbá a választott bírák függetlensége nem minden esetben biztosított. Az alaptalan pereskedést ösztönözheti, hogy az eljárás eredményeként csak az állam marasztalható kártérítésre, a beruházónak saját perköltségén kívül nincs veszteni valója. Éppen ezért a megállapodás Magyarországra érdemi jogi és pénzügyi kockázatot jelent, amely alkalmas lehet a jogalkotók illegitim politikai befolyásolására, fenntarthatósági szempontból pedig a társadalmi, a természeti és a gazdasági nemzeti tőkénk erodálódását jelentené. – fogalmazott Bencsik János, aki felszólalása mellett a benyújtott határozat javaslat erejének növelése szándékával három, általa benyújtott módosító indítvány tartalmát ismertette.
Azt indítványozta, hogy az EU és az USA között kötendő szabadkereskedelmi megállapodás (TTIP), továbbá az EU és Kanada közötti hasonló egyezmény (CETA) ideiglenesen se léphessen hatályba mindaddig, amíg az Európai Unió valamennyi tagállama nem ratifikálja azokat. Erre azért van szükség, mert a CETA esetében már akkor is élhetnének a befektető-állam választott bíróság előtti vitarendezés lehetőségével a beruházók, ha esetleg az adott ország törvényhozása még nem is hagyta jóvá azt. Ennek alapján a kanadai cégek három éven belül akkor is perelhetnének, ha egy tagállam vétója miatt mégsem lépne hatályba a CETA.
Bencsik másik jelentősnek mondható – az NFFT állásfoglalásának megfelelő – indítványa arra kötelezné a Kormányt, hogy ne támogassa olyan szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét, amely nem garantálja, hogy a vámok további mérséklésével, eltörlésével egyidejűleg nem következik be a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok olyan mértékű leépítése, amely az Európai Unió és Magyarország kialakult és bizonyítottan a közjót szolgáló védelmi szintjét érdemben csökkenti, valamint a közszolgáltatások szabályozását befolyásolja. A módosító javaslat kiiktatná a választott bíróságok intézményrendszerét, nem tenné lehetővé a szállítással keletkező szennyezőanyagok mértékének növekedését, biztosítaná az egyezmény összhangját az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaival, továbbá elősegítené a tárgyalások széles körű nyilvánosságának megteremtését.
A határozathozatalokra még a nyári törvénykezési szünet előtt sor kerülhet.
