Bencsik: nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért
Néhány héttel ezelőtt villámcsapásként érte a hír a Tatai-medence munkavállalóit, hogy az Országgyűlés elé került egy, a Munka Törvénykönyvének módosítására irányuló indítvány, mely jelentősen kibővítette volna a munkaadók munkaidőkerettel való egyoldalú gazdálkodásának lehetőségét. Bencsik János országgyűlési képviselő, Czomba Sándorral együtt kezdeményezte a törvényjavaslat visszavonását, melyet az Országgyűlés Gazdasági bizottsága meg is szavazott.
A törvényjavaslat indoklásában az volt olvasható, hogy az indítvány elsődleges célja a munkaerő-hiány kezelése, valamint a foglalkoztatási jogviszony rugalmasabbá tétele, mely kedvezően befolyásolhatja a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét.
Tatabánya polgármestereként, majd országgyűlési képviselőként meglehetősen sokat foglalkoztam a hazai gazdaság fejlesztésének lehetőségeivel. Éppen ezért megalapozottan állíthatom, hogy a gazdasági versenyképesség nem a munkaerő olcsóságában, vagy a munkavállalói jogok megnyírbálásában érhető tetten.
Azért ahhoz nem kell közgazdász professzornak lenni, hogy belássuk, az alacsony munkabérek és a rugalmas munkaidőkeret bevezetése a befektetők számára vonzóbbá teszik Magyarországot.
Ez utóbbiak nem versenyképességi, hanem profitmaximalizálási eszközök. Azt viszont már a beszélgetés elején rögzítsük, hogy nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van a valós emberi szükségletek kiszolgálásáért. A bérek alacsonyan tartása nem a versenyképességet növeli, hanem a befektető hasznát. Viszont ez a gyakorlat a képzett munkaerő elvándorlásához, illetve a maradók munkaterheinek növekedéséhez, végül a minőség és a termelékenység visszaeséséhez vezethet, s ezek már valóban versenyképességet befolyásoló tényezők.
Az elmúlt év őszén és az idei esztendő elején végrehajtott vállalati béremelések ezek szerint javították az ország versenyképességét?
Javították, de a 15-20 százalékos béremelést további lépések kell, hogy kövessék. Csak ebben az esetben fog csökkenni az elvándorlási hajlandóság. Az viszont semmiképp sem fogja szolgálni a munkaerő megtartását, hogy törvényi erővel kötjük azt röghöz. Márpedig a munkaidőkerettel történő vállalati rendelkezés kiterjesztése ebbe az irányba vezetett volna.
A munkáltatók szerint a rugalmas munkaidőkeret a dolgozók érdekeit is szolgálja.
Jelenleg a munkáltató egyoldalú döntése alapján legfeljebb 6 hónap lehet a munkaidőkeret tartama, ha a munkavállaló foglalkoztatása megszakítás nélküli tevékenység keretében történik. Kollektív szerződés megléte esetén ez 12 hónapos intervallum is lehet. A kezdeményezésünkre már visszavont indítvány ez utóbbit 36 hónapra szándékozott növelni. Lehetővé tette volna a munkaidőkeret hosszabb időtartamú termelési ciklusokhoz való igazítását, ám csak abban az esetben, amennyiben erre kollektív szerződésben kerül sor. A munkaidőnek ilyen hosszú időtávon történő egyenlőtlen szétosztása azonban veszélyeket is hordozna magában. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás következtében a munkavállaló munkabére ugyanis jelentősen ingadozna.
A munkavállaló érdekképviseletek szerint a rendkívüli munkavégzés elszámolása is a jövőbe veszhet.
Ez volt az a pont, amikor megerősödött bennem a késztetés, hogy ezt a törvényjavaslatot meg kell állítani. Azzal a kérdéssel ugyanis, hogy a munkavállaló a rendkívüli munkavégzéséért járó díjazást mikor kapja meg, a módosítás külön nem foglalkozott, mely egy hosszabb időtartamú munkaidőkeretnél nem mellékes kérdés. A munkavállalóval ugyanis a munkáltató csupán a munkaidőkeret lejártakor kellett volna, hogy elszámoljon, ami egy hároméves ciklus esetében jelentős feszültség forrása lehetett volna.
Erre utalt a „röghözkötés” kifejezés használatával?
Az a dolgozó, akinek jelentős munkabérrel tartozik a munkáltatója, az bizony nehezen mozdul. Ehhez a barátságtalan indítványhoz még egy, a pihenőidővel kapcsolatos méltánytalanság is társult volna. A tervezet ugyanis havonta legalább egy pihenőnap kiadását írta volna elő, tehát a munkaidőkeretben foglalkoztatottakat a munkaadó akár arra is kötelezhette volna, hogy heteket dolgozzanak végig folyamatosan, pihenés nélkül. Egy magát ki nem pihenő munkavállaló viszont többet hibázhat, s növekedhet a munkahelyi balesetek száma is.
Ezek szerint megnyugodhatnak a Tatai-medence munkavállalói is?
A törvényjavaslat visszavonásra került, s a további egyeztetésekre csak a munkavállalói érdekképviseletek bevonása mellett kerülhet sor. Köszönöm, hogy az oroszlányi, a tatai és tatabányai munkavállalók ez esetben is időben hívták fel a figyelmemet a javaslat aggályos pontjaira.
Forrás: Mi Tatabányánk
